Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

tartást is csak 1863. december 23-án szüntették meg a mezővárosban. Évről évre visszatérő panaszként tárgyalta a város tanácsülése, hogy nagyon sok ház előtt „a járdák szerfelett hibásak és veszélyesek”, a házak nagy része előtt nem volt még járda. Jellemző volt, hogy a város központjában még a papház melletti part is omladozott, s amelyet végül is a városkapitányi hivatalnak kellett közmunkaerő kiállításával: palánkolással megakadályozni/1' A sárral kibélelt Somogy megye szívében — ahogy a korabeli sajtó nevezte a megyeszékhelyet7,1 még a századfordulón is megdöbbentő utcai állapotok voltak találhatók. ,,... olyan porosak az utcák — adta hírül a helyi sajtó — különösképp a hetivásárok idején, hogy az utcán járókelők között ropog a por, a fekete ünneplőbe öltözött, szürkén érkezett az ünnepség színhelyére,76

1863/64-ben már négy osztályú elemi fiúiskolában és a leánytanodában 240 fiú és 146 leány tanult. Az iskola tankerületi felügyelője és igazgatója Komesz György esperes, gondnoka pedig Kozma József orvos volt. Ekkor már 7 tanító (Czompó György, Rippl József, Harray József, Rully János, Csukly Károly, Czompó Mária és Hessz János) és 2 segédtanító (Ke- levíz György és Kramarics Dénes) dolgozott az iskolában. Az oktatás eredményességét tekintve feljegyezhetjük, hogy az első osztályban 23,5%-os, a másodikban 17,7%-os, a harmadikban 17,3%-os, a negyedik osztályban pedig 16,2%-os volt az ismétlő tanulók aránya. A lányosztályokból pedig a kimaradt tanulók száma volt tekintélyesnek mondható: a 49 első osztályosból 7, az 56 második osztályosból 8, a 41 harmadik osztályosból pedig 9 volt a kimaradt tanuló. Az 1865. február 3-án készült islkolalkimutatás szerint a város elemi főtanodájának 4 fiú osztályában 237 ás két lányosztályában pedig 157 leány tanuló tanult 6 tanteremben, minden osztályban külön tanító vezetésével. Az első két osztályban hét ériként 21 órát, a harmadik osztályban 22 órát, a negyedikben pedig 24 órát tanítottak. Az iskola jövedelme ebben az évben 2798 forint volt.

Nemcsak a népiskolai oktatásnak volt nehéz a helyzete az abszolutizmus korszakában, még inkább a gimnáziumé. A kaposvári királyi középtanoda a szabadságharc után elég válságos esztendőket élt át. Az 1849/50-os iákolai esztendőben 74-re zuhant alá a tanulók létszáma, alig valamivel többre, mint 1812/13-ban: a nyilvánossági privilégium elnyerésének az esztendejében. Az 1850/51-es iskolai esztendőben pedig már 46-ra zuhant alá a tanulók létszáma a hat osztályúról négyre csökkent iskolában, a létszámot illetően is az iskolatörténetnek a legmélyebb pontjára. A következő iskolai esztendőben is mindössze csak 56 volt a tanulók száma. Az első osztályba 25 tanuló iratkozott be, a másodikba már csak 9, a harmadikba és a negyedik osztályókba pedig 12—12.

A gimnázium életében az önkényuralom első esztendejében következett be a törés. A négyosztályú kisgimnáziummá (algimnáziummá) való átalakulás 1850/51-ben történt, sőt — a mohácsi gimnáziummal együtt —- még a nyilvánossági jogot is elvesztette. így vált a kaposvári gimnázium is egyikévé annak a 45 magyarországi gimnáziumnak, amelyet a Thun- féle 1851-es Entwurf algimnáziummá (kisgimnáziummá, altanodává) fokozott le kisebb-nagyobb időszakra. Ugyanezen sorsra jutott a megye másik gimnáziuma: a csurgói is, csaknem másfél évtizedre. Hiába kérte a ka39