Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra
a helyi hírlapok és folyóiratok szerkesztőségében és hasábjain, a század- fordulón a polgári radikalizmus művelődési elveinek a hirdetésében: a Berzsenyi-szabadkőműves páholyban és a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt keretei között folyó szocialista munkásművelődés intézményeiben, jelentős tevékenységet fejtve ki a város és a megye iskolán- kívüli népművelődési bizottságaiban is, valamint az iskolai ifjúsági önképzőkörök vezetésében és irányításában. Nem véletlenül nevezték el a táj gimnáziumaiban az önképző köröket Faludi Ferencről (Pécs), Csokonairól és Baksay Sándorról (Csurgó), Virág Benedekről (Kaposvár) stb. Valóban ezeknek a gimnáziumoknak a tanári testületéi voltak a szabad- oktatás és az iskolán kívüli népművelés fellegvárai, a kultúra legfőbb empóriumai, tagjai pedig az ismeretterjesztés legfőbb káderei, s társadalmi munkásai. A gimnázium tanulóinak vallásfelekezetek szerinti megoszlása — az említett száz esztendő alatt — a legnagyobb részesedéssel, szám szerint Ki -158-al (65%) a római katolikus vallásunkat érintette, számban utána az izraelita diákok következtek 5196 fővel (25,5%). Az izraelita tanulók számának emelkedésié különösképp a kapitalizmus első fél évszázadában tört előre, egyenletesen emelkedvén a dualizmus kezdő éveitől. Míg a kései feudalizmus utolsó fél évszázadának négy évtizede alatt az izraelita tanulóik részesedése csak 1,8%-os volt, addig az 1849/50— 1889/90 közötti négy évtized alatt a római katolikus tanulók aránya a beiratkozottakéhoz viszonyítottan már csak 60,9%-os volt (a 6181 tanulóból 3770), az izraelita tanulóké pedig 30,5%-os (6181 tanulóból 2012). Különösképp a 70-es években növekedett a római katolikus tanulók számával együtt az izraelita tanulók száma, a kapitalistakori megyeszékhelyen egyre nagyobb számmal megtelepedett zsidó polgárotk száméinak a növekedése következtében. De a református ifjúság számaránya is visszaesett a 70-es évek legelején 50%-ra a csurgói református gimnáziumban. A legtöbb tanuló — itt is — megyebeli volt, de a távolabbi Baranya megye tanulóinak nagyobb volt a számiaránya, mint a közeli Zaláé. Az iskolának horvátországi tanulói is voltak, főképp Góliából. A pécsi cisztergimnázium 1815—1914 közötti évszázadálban 42 642 tanuló járt az iskola falai közé. Ennek 91,75%na (39 125) volt római katolikus, 1,56%-a (666) a görögkeleti, s mindössze csak 1,05%-a (452) volt a református, illetve 0,77%-a (331) a luteránus. A protestánsok részarányát — itt is — jóval felülmúlta az izraelita tanulók 4,71%-ois aránya (2009). Századunk utolsó előtti évtizedében már napvilágot látott középfokú oktatásügyünk polgári kori „magma chartája”: az 1883. évi XXX. te.: középiskolai alaptörvényünk, amely — egyelőre csak a fiútanulók, a századfordulótól a leánytanulók részére is (1896: kiegészítő leánygimnáziumi tanfolyamok, 1901: önálló leánygimnáziumok) — a történetileg kialakult két középiskola típust: a gimnáziumot és a reáliskolát rögzítette elsőként és külön törvényiként hazánkban, amely tájunkon Pécsett —• újból — a tankerület székhelyévé jelölte ki, noha később — átmenetileg — a kaposvári fiúgiimnázium a székesfehérvári tankerület főigazgatójának tartozott a hatáskörébe. * * * 317
