Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra

4. A kaposvári és a mohácsi algimnáziumokban csak az 1850—51-es iskolai esztendőben vezethető be az új rendszabályzat, addig e két iskola a nyilvánossági jogot sem élvezhette. 5. A gimnáziumokban október 1-vel vette kezdetét a tanítás. Tatán és Veszprémben pedig október 15-vel. A rendelet még 1850. szeptember 15^én azzal került Bogyay Péternek, „a kaposvári deák-oskolák tömege gondnokának” és Fatér Mihály igaz­gatónak a kezébe, hogy vegyék tudomásul belőle a nyilvánossági jog át­meneti megvonását,47 A gimnázium sorsát már évtizedektől szemmel tartó Csorba Józsiéi akadémikus is aggódással tekintett az iskola lefokozására, a boldogabb jövőtől remélve sorsának jobbnafordulását: „Meg vagyok győződve, hogy ez (ti. a gimnázium) a középosztály erkölcsi és tudományos míveltségének — mert a gazdagok messzefekvő nagyobb városokba is mehetnék osko­lába — a megye szélén fekvő csurgói oskolával együtt a legfőbb ténye­zője, kútfeje: itt vetettek alapot azon nagyobb oskolába ment sok ifjalk, kik minit mérnökök, orvosok, papoik s jeles áilaímférfiaik korunkban is­mertek. A legújabb oktatási rendszer kormányilag behozatásával ezen os­kola köre is, főképp a pénzviszonyok és a tanítók rendszere fizetése tekin­tetéből, kisgimnáziumra, azaz a négyosztályra szoríttatott, s e hiány or­voslását Somogynak nemtője, a boldogabb jövendőtől reményli.”'lS A nyilvánosságitól is megfosztott és altanodává minősített iskolák fenntartóinak és tanárainak — ettől kezdve — sokat kellett fáradozniolk azon, hogy intézményeik mielőbb újra publikussá vállhassiandk, amelynek feltételei között az államhatalömmal fennálló politikai lojalitás hangoz­tatása is nagy szerepet játszott. A nyilvánossági jog elnyerésének a felté­telei közé azonban — mindenekelőtt — a) az iskolavagyon (alaptőke) hosz- szú időre való biztosítósa, b) a tanárok megfelelő fizetésének biztosítása, c) új tanárok választása, d) a tanári képesítések bizonyítása, e) az új tan- szervezet bevezetése és végül f) a hiányzó taneszközök beszerzése tarto­zott. Ezeket a feltételeket — valóban — nehezen tudták algimnáziumaink és középtianodáink teljiesíteni. Jellemzőként említhetjük tájiunkról is, hogy nem egy visszaminősített kisgimnáziumunlk még a kiegyezés után sem tudott „feltámadni”, jeleként életiképtelenségének. Egyébként is a rende­let végrehajtása annál több gondot jelenteit az iskola vezetőinek és fenn­tartóinak, miután a rendelet szövegéből pl. Csurgón egyetlen példány sem állt kezdetben rendelkezésre. A később — Sarkady Károly közbejötté­vel — megszerzett példányban is mindössze csak pár mondáit volt aláhúz­va az iskolát fenntartó egyházi hatóság részéről. Ettől az időitől kezdve vette kezdetét a kaposi gimnázium tanárainak és iskolafenntartóinak az az akciósorozáta, amely szüntelenül kérvényezte intézményiének a „közintiézeteik sorába” való felvételét. Már 1850. decem­ber 31-én Hauer értesítette a megyét, hogy a miniszter örömmel nyug­tázta a gimnázium alapítóinak azon igyekezetét, hogy „ezen oskoláit azon állapotban kívánják tenni, amely után azt publikus tanodának lehet te­kinteni”, az iskolai állapotokat azonban még nem találta minden tekin­tetben kielégítőnek az új szervezeti előírásokkal.451 310

Next

/
Thumbnails
Contents