Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra

igények azokból a funkciókból nőttek ki, amelyeket a gazdaság és a társadalom látott el egy-egy területen. így került Dél-Dunántúl, de az egész Pannónia is — a gazdasági és a társadalmi fejlődés perifériájára, ahol is a másfélszázada állandósult török fenyegetés nemcsak a hódoltság korára fogta vissza a polgári fejlődést, de még a felszabadulás utánra is a feudalizmus megerősödése lépett századokra a nyomdokába.

E visszamaradottság legszembetűnőbb jegyei közé tartozott a tájban a késleltetett városfejlődés, azaz a városfejlődés megállása, illetve az átlagosnál is lassúbb regenerálódása, amely még a mezővárosi fejlődésre is kihatva — lassította, befullasztotta azt. A térségben a kis mezővárosok megmaradtak valamiféle földesúri függésben lévő kisvárosoknak, amelyek a valódi városi polgárság kialakulásának a folyamatában nem képezhettek elégséges lendítőerőt. Jellemző, hogy e lassú fejlődés következtében a régióban csak egy város: Pécs tudta elnyerni a szabad királyi városi rangot, s ezt is csak utolsóként Pannóniában: Győr, Sopron és Székesfehérvár után, így a hét dunántúli civitásból mindössze csak egyetlen esett a régiónk területére. Nem kevésbé jellemző viszont, hogy az ide 1785-ben Győrből áthelyezett királyi akadémiát (jogi főiskolát) a kantiánus filozófia tanításának mintegy megtorlásaképpen is, 1802-ben visszahelyezték a Bécsből könnyebben ellenőrizhető Győrbe. Dél-Dunántúlt érzékenyen érintette az Akadémia Győrbe való visszahelyezése, miután bölcseleti és jogi fakultásain ■— 1793-ban — már 179 hallgatója tanult 9 professzor vezetésével. A visszahelyezésnél Győr 8 megye érdekeire hivatkozhatott, Pécs pedig mindössze csak 3-ra: Baranyára, Somogyra és Tolnára. Végül is Pécs nem tudta Győrrel szembeni pozícióját tartani, még annak árán sem, hogy csak a jogi kar visszatartásán fáradozott, a bölcsészeti fakultást pedig átengedte volna Győrnek. Maga Somogy megye sem tudott mást tenni, minthogy követi utasításai közé sorolta az Akadémia Pécsre történő újbóli visszahelyezésének a sürgetését az országgyűlésen — mindhiába. Ezzel a régió a XX. századig egyetem nélkül maradt.

Főiskola azonban működött a régióban. Pécsett püspöki szeminárium is tevékenykedett, sőt egyetemre és főiskolára előkészítő kétéves, az egyetemi bölcsészkarral egyenlő rangú filozófiai tanfolyama is. De hazai mezőgazdasági felsőoktatásunk egyik — a Nyugatot is megelőző — fellegvárát, a Festetids György által 1797-<ben alapított keszthelyi Georgi- cont is említjük e tekintetben, amelyet alapítója — a XVIII. század végétől kibontakozni kezdő agrárkapitalizmus idején — elsősorban az uradalmi szakkáderek nevelésére és képzésére hozott tető alá. Az alapítás kezdő évtizedeiben még rangos munka folyt az intézmény falai között. Katedráján nem kisebb agrárszakemberek tanítottak, mint Kisszántói Pete Ferenc, Asbóth János, Bulla Károly stb. Még az alapítónak is nagy tekintélyt szerzett az iskola: akit is 1812-ben a göttingeni királyi akadémia tagjává választottak. Művelődéstörténetünk nagy kárára a kezdeti évek európai rangú főiskolai munkája, amelyről már Richard Bright is tudott, a feudalizmus zárókövénél már visszáhanyatlott. A szabadságharc idején a főiskola hallgatói is nemzetőri ruhába öltöztek, elhagyván a fél- százesztendős Alma Matert, amely ebben az esztendőben — 51 év után — be is zárta átmenetileg a kapuit. Nyomdokain századunkban mezőgazda287