Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

vévén, hogy nemes Somogy vármegye gyülekezetének a helyén sehol sem találtatik bár csak egy újság, annál inkább valamely folyóírás, mely a közdolgokban foglalatoskodó férfiaknak fáradozásaik között fennmaradott üres óráiban némi nemű illő enyhülést szülhetne: bátorkodnak az alulírottak a következő móddal ezen hiányosságot pótolni és köztársaikat figyelmessé tenni egy Olvasó Társaság felállítására.”

A Társaságnak kétféle tagsága volt: a 12,— Ft-ot fizetők meghatározták a vásárlandó újságokat és folyóiratokat, a 4,— Ft-ot fizetők pedig csak olvasási joggal rendelkeztek. Az alapítók szándéka szerint minden magyar és erdélyi újságra előfizettek, a külföldi újságokra való előfizetésekre pedig az egybegyűlt ajánlások összegétől függően hozták meg döntéseiket. Az Olvasó Társaság alapító tagjainak a száma 19, a pártoló tagok száma pedig 51 volt.

A könyvtár gyarapodása újabb szervezési gondokat rótt a megyére. A könyvtár egyetlen „szűkszobájú” helyiségét a levéltári épületrészből az „új házba”: az újonnan épült megyeházba helyezték át s a beszerzendő könyveik vásárlására új bizottságot is alakítottak, amelynek tagjai: Som- ssioh József, Festetics Lajos, Czindery László első alispán, dr. Festetics Miklós, Xántus Ignác és Sárközy Albert főjegyző voltak.43

E fáradozás eredménye volt az a nyilvános olvasószoba is, amelyben már reggel 8-tól este 8-ig nyitva állott az ajtó 23 bel- és külföldi újságjával és folyóiratával a „józan pallérozásra”, vagy — mint Döbrentei Gábor mondta az országosan is jelentős kezdeményezésről — „óhajtottam, hogy bár az országnak több vármegyéjében, kivált nagyobb városoktól félrébb esőkben is ilyenek állíttatnának”, mivel az ilyen olvasószoba „a félszeg gondolkodás helyett, igazabb pontból való nézéseket támaszt”.44

A könyvtár ügyét nagy lendülettel vitte előre a művelt nagybaj omi földesúr: Sárközy István, a megye másodalispánja, aíki 1835-ben „rendbe is szedte” a könyvtár első állománylajstromát és munkatársául maga mellé vette Somssich Pált, akire 1840-ben, könyvtárfelügyelői tisztéről történt lemondása után örökségét: a könyvtár „további felügyelését” — újra Ka- potsfy Mátyással együtt — rábízta.

Sárközy István lajstroma polcok szerinti ABC-sorrendben, 30 árkus papíron készült el. A lajstrom szerint a könyvtárban a hazai szépirodalmi művek száma 170 volt. (Ebből magyar 157, latin 9, német 3.) A hazai szak- irodalmi művek száma pedig 590 volt. (Ebből magyar 192, latin 198 és német nyelvű 30.) Összesen: 590 mű.

A külföldi szépirodalmi művek száma: 623 volt. (65 francia, 21 latin, 531 német, 5 olasz és 1 angol nyelvű.) A külföldi szakirodalmi művek száma pedig: 1941. (Francia nyelvű 133, latin 129, német 1661, angol 2 és olasz 16.) Összesen: 2564 mű. Végeredményben Sárközy István lajstroma 3324 művet tüntetett fel összesen 1835-ben a könyvtár állományaként.45

Még a könyvtár „Címtaláló”-jában való futólagos betekintés is azonnal meggyőzheti az olvasót arról, hogy egy, viszonylag a kor színvonalán álló könyvhagyaték képezhette a könyvtár állományának az alapanyagát. Nemcsak néhány 1711 előtti értékes hazai munka került a könyvtár polcaira (pl. Telegdi Miklós: Az evangéliumoknak magyarázatja, Bécs, 1577.; Lépes Bálint: A haladó emberi nemzetnek fényes tüköré, Prága, 1615.;

27