Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 9. A szocialista somogyi levéltárügy évtizedeiből (1950-1982)

el selejtezéseket. Belügyminisztériumi jóváhagyás és selejtezési jegyzőkönyvek felvétele nélkül folyt — még az ellenőrzés idejében is — két szabálytalan selejtezés az alispánt és az árvaszéki iratok egy részében.

Alig készült el a levéltár belső átépítése, a tetszetős új tölgyfaszshré- nyetóből — a második világháború légiveszélyeire való tekintettel — az értékes feudáliskori iratokat 1944-ben a lengyeltóti Ziohy-kastélyba, az anyakönyveket pedig a kaposvári Róma-hegyre szállították.

Ilyen körülmények között köszöntött a megyére 1945 tavasza, s vele együtt az a jelentős történelmi változás, amely a levéltár életében is egy új korszak nyitányát jelentette, az új tennivalók és az új feladatok hosszú sorát a korábbi levéltári feladatoknak a törvényhatósági autonómia keretén belüli megoldatlanságával szemben. E korszak jelentette — a szó eredeti értelmében — a megyei és a városi levéltárak tényleges felszabadulását az alispánok és a polgármesterek felügyelete alól, akik különösen Somogy megye és a Kaposvár esetében igazgatási feladatok ellátásán kívül levéltári szakkérdésékkel soha sem foglalkoztak, de annál több mulasztás terheli lelkiismeretűket a szabálytalan selejtezések iratpusztításai és a felelőtlen irattárpusztulások következtében. De felelősségük a tekintetben is elmarasztalható, hogy a megyeszékhelyi múzeum önálló intézményének a tető alá hozása helyett •— a múzeumépítés nagy lehetőségét elszalasztva — egymásra telepítették felelőtlenül a két intézményt, a további fejlődés lehetőségétől fosztva meg azokat.

A magyar levéltárügyiben kardinális változások csak a tanácsok megszervezése és felállítása után következtek be, noha a végrehajtásra már csak részben került 1946. évi levéltári törvényt, jeléként annak, hogy a levéltárügy legjobb szakemberei már a felszabadulás előtt is (mikor a törvény kidolgozása megindult) látták a tennivalókat. E korszakban váltak levéltáraink előbb közlevéltárakká, majd a gyűjtőterület egészére kiterjedő hatáskörű állami levéltárakká, asmelyéknek a munkáját és feladatkörét törvényerejű rendeletek szabályozták. A 29/1950. sz. törvényerejű rendelet, amely végül is egységes szervezeti keretbe fogta össze a volt törvényhatósági levéltárakat, igen jelentős és fontos elveket szögezett le, megfogalmazta egyúttal a levéltárak tudományos feladatait is, a levéltári iratok megőrzésének a történetkutatás számára való eredményes felhasználásának a biztosítása érdekében. S ha a törvényerejű rendelet jelentős hiányosságait később újabb kormányrendeletekkel kellett pótolni is, mégis e törvény vált elindítójává a magyar levéltárügy — negyedszázaddal ezelőtti — új szocialista korszakának.

Tekintsük át e negyedszázados mérföldkőnél előbb a Somogy megyei Közlevéltár (1950—52), majd a Kaposvári Állami Levéltár (1952—67), s végül a Somogy megyei Levéltár (1968—75) munkájának főbb eredményeit a Levéltárak Országos Központjához, illetve a Művelődésügyi Minisztérium, ma Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatóságához készített évi jelentések, valamint a levéltárban — az adott időszakban két esetben is — lezajlott szakmai vizsgálatokról készült jegyzőkönyvek alapján/1

Negyedszázaddal ezelőtt, a szocialista levéltárügy korszakának elején amikor az új államapparátusban a magyar levéltárügy számára új sín270