Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 8. A Somssich-család levéltárának és könyvtárának pusztulása Sárdon a második világháborúban

könyvtárszobába. A levéltár történetét 1927-ben megíró Schoderbeck Lajos sárdi plébános szerint (kézirata a levéltárban elhelyezve — publikációja pedig — három részletben — a Somogyi Űjság 1930. november 14— 15—16-i számainak a hasábjain) a levéltár anyagának az átszállításakor elég sok irat ment veszendőbe.

A családi archívum első rendezését Somssich Antal megbízásából 1795—96-ban, a másodikat pedig 1926-iban végezte Bárdosy Antal ügyvéd, aki az anyaghoz elenohust is készített. A Bárdossy-féle rendezés 16 fasciculus 837 ügyiratát vette számba.

A legrégibb iratcsomó kezdő évköre: 1716 volt. A család ez év február 4-én kapott címerújító nemesi levelet. Az iratok nagy része családi privilégiumokat, személyi iratokat, végrendeleteket, adományozási, birtokbavételi, kincstári illetéki iratokat stb. tartalmazott.

A harmadik fasciculusban (1355—1776) foglalt helyet a Sárd megváltásáról szóló Nagy Lajos-kori oklevél is 1355-ből. A birtok a Győr nemzetség ősi birtoka volt. Mária-Terézia adta donációbia a mezővárost (oppidum) 1752-ben. A donációval egyidőben épülhetett a templom is. A saárdi előnevet Somssich Antal alispán 1746-ban kapta.

Ezek az iratok rendkívül fontosaik voltak Sárd középkorára, de a hódoltság utáni korszakra vonatkozóan is. A mezőváros birtoklási joga igen sokat változott az időik folyamán, végül is Vickard Ferenc Sándor halála után szállt az a Somssich családra. A török hódoltság után — a felszabadult területeken — a magvaszakadt családok birtokai: akár királyi adományozás (bona primi ordinis), akár nádori adományozás (bona secundi ordinis) folytán jelentős mennyiségben kerültek — köztudottan ■— a Somssich család kezébe. Királyi adományozás révén — többek között: Sárd, Simonfa, Markóc, Szentkirály, Szentendre, Mike, nádori adományozás, vagy vétel, esetleg csere révén pedig — Gige, Viszló, Csertő, Nagybajom, Kisbajom, Koroknya, Horvátkút, Szőlősgyörök, Vitorág, Szerászló stb. Ezt a jelentős birtdkgyarapodást elég tetemes iratanyaggal tükrözték a nemzetségi archívumban a különféle jegyzőkönyvek, adományozási iratok, a különféle összeírások, a birtokszerződésék és perek, határleírások stb.

De nemcsak a sűrűn változó birtokos családokra vonatkozóan tartalmaztak bőséges adatokat az archívum törzsét jelentő iratok, hanem az egyes birtokrészeken levő falvak és puszták történetére vonatkozóan is. A nagy kiterjedésű Somssich birtokrészeknek ugyanis északi birtokhatárvonalát Szőlősgyörök, Horvátkút képezte, nyugaton Ormánd, délen Pusztakovácsi, Kürtös, Sárd, Nagybajom, Gige, Kadarkút, Mike, Vitorág, Kistamási, Szenterzsébet és Markócz feküdtek. E birtokrészek és területek az idők folyamán sokat változtak és egyre kisebbedtek.

A család tagjai országosan, de a megye életében is jelentős szerepet játszottak. Somssich Lázár Zala követe volt, udvarnok és helytartósági tanácstag, nagy műveltségű utazó, könyvtáralapító. Somssich Antal (1689 —1779) 1736-ban lett Somogy megye alispánja, követ, később az udvari kancellária tanácsosa. Somssich Miklós (1784—1878) alispán és országgyűlési követ, a család birtokgyarapítója és hitbizományának alapítója. Somssich Pongrác (1786—1849) alispán, követ és alnádor, akit 1845-ben emel265