Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 8. A Somssich-család levéltárának és könyvtárának pusztulása Sárdon a második világháborúban

lasztották e sorok íróját, már csak a kastélyok padlásán és egyéb gazdasági épületek félreeső helyein találtunk rá elpusztult töredékeire, amelyeket a porból és a piszokból tudtunk csak megmenteni a magyar művelődés nagy hasznára, és beszállítani a levéltárba.

Ekkor kerültek levéltárunkba az alábbi családi archívumok:

1. A Biedermann-féle szentegáti uradalom iratai (1751—1933), 1 iratfolyóméter (ifm);

2. a Festetics hitbizomány gázlópusztai iratai (1827—1923), 0,20 ifm;

3. a piarista custodiatus memyei jószágkormányzóságának iratai (1769 —1950), 116 ifm;

4. a varászlói uradalom iratai (1639—1940), 2 ifm;

5. a szőllőisgyöröki Jankovich család levéltára (1267—1948); 2 ifm;

6. a béndekpusztai Kacskovics család iratai (1721—1939), 5 ifm;

7. a felsőmocsoládi Kacskovics család iratai (1568—1923), 5 ifm;

8. Kämmerer Ferenc családi iratai (1744—1832), 2,5 ifm;

9. a saárdi Somssich család iratai (1789—1849), 1,5 ifm;

10. a Széchenyi Andor Pál családi iratai (1786—1945), 3.40 ifm;

11. a Zichy család levéltára (1365—1900), 3,5 ifm terjedelemben.

E begyűjtött családi és uradalmi iratok terjedelme fcb. 150 ifm volt, mintegy tizede annak az 1500 ifm-re becsült irategyüttesnek, amely Somogy megyében megsemmisült. E fondok közül a Jankovich, a saárdi Somssich, a Széchenyi, a Zichy, s mindenekelőtt a mernyei piaristák iratai voltak a legértékesebbek. Ez utóbbiban a rendnek Somogybán történt birtokba helyezésének esztendejétől (1807) —• századunk közepéig — úgyszólván minden irata megőrződött hazai agrár- és művelődéstörténetünk nagy hasznára és nyereségére.

A pusztulás során vegyük szemre jelentős köznemesi családunk könyvtárát és levéltárát, amely csaknem teljes egészében elpusztult So- mogysárdon.

1. A könyvtár

Milyen volt e könyvtár állománya a reformkor elején? Mindezt abból a szerződésből tudjuk, amely a családi archívumból került elő s amelyet „három párban” írt alá Somssich Miklós és Somssich Pongrác, Mérey László hites főjegyző előtt, 1816-ban. A néha Somssich Lázár által alapított könyvtárat a két testvér készpénzen megvásárolta és annak egy helyütt való tartására és oszthatatlanságára szerződést kötöttek egymással.

A könyvtár elhelyezésére a sárdi házat tartották a legalkalmasabbnak. A könyvtár gyarapítására („többítésére és szaporítására”) a két testvér havi 2, évenként 24, összesen 48 császári aranyat biztosított, a könyvök vásárlását pedig közakarattal szándékozták gyarapítani. Kölcsönösen kötelezték egymást — életük fogytáig — a könyvtár „szentül való megtartására” és a szerződésnek utódaikra nézve is kötelező megtartására.

Nézzük ezek után milyen könyvek voltak a híres sárdi gyűjteményben, amelynek az értékét 1544 korona 52 krajcárra, 1816-ban, igen tekintélyes summára becsülték. A nagyműveltségű és sokat utazó könyvtáralapító Somssich Lázár, Zala vármegye követe volt, kir. udvarnok és hely263