Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

megyében ugyanis olyan bőségben van bor, hogy országunk leggazdagabb vármegyéihez lehet hasonlítani.” („Palmites autem et botri dependentes fertilitatem terrae et vini denotat abundantiam, cuius in illo comitatu tanta abundancia est, ut cum aliis regni nostri opulentioribus conferri potest.”).

E bortermő vidék nagyobbik fele a megye északi részére terjedt ki: Boglártól — Kőröshegyen keresztül — Gaimásig nyújtva határait.

De azzal sem lehet egyetérteni, hogy e tájon — miután a szocialista mezőgazdasági üzemek nem terveznek területnövelést, csupán csak a szőlőtermelésre alkalmas területek rekonstrukcióját, így a „regionális tervben foglaltaikkal szemben — további szőlőterület csökkenéssel kell majd számolnunk” a déli parton.

Ugyancsak hiányosnak érezhetők a regionális tervnek és felülvizsgálati elemzésének azon vonatkozásai is, amelyeknek a természet erőinek, a megállapíthatatlan eróziónak a megfékezésére kellene irányulniuk. Mindenekelőtt közgondolkodásunkban kellene helyére állítani nemzeti kincsünknek: a termőföldnek a védelmét! Minderről a balatoni idegenforgalom mennyiségi eredményéket hajszoló tervei is — megfeledkeztek. Annyira a vágyainkra néztünk e terveknél, hogy szemünk láttára kezdtek mállani a Tó környéki hegyek és dombok, talpunk alatt kezdett omlani a gazdagon termő szőlős és gyümölcsös domboldal. Pedig ez a kérdéskomplexum: a Tó környéki természetvédelem infrastruktúrája, amelynek a biztosításáról — a jó gazda felelőssége nélkül — sokszor olyan könnyedén lemondunk, szemléletünkben és mentalitásunkban is „leírva” e problémákat.

Hiányzik még néhány összevetés tanulmányunkból, ezért vizsgáltuk meg a helyi költségvetések ágazati megoszlását 1975-ben, ugyanazon délparti községekre vonatkozóan (lásd a 9. és a 10. táblázatokat!).

E déli partmenti községek költségvetései láthatóan már nemcsak a végösszegekben, de szerkezeti struktúrájukban és koncepciójukban is eltérnek a Horthy-korszak költségvetéseitől. Eltértek belső ágazati arányaiknál és intézményeentrikus szerkezetüknél fogva is. De koncepcionálisan is mások voltak a bennök szereplő ágazati arányok, hisz elég csak a szocialista-kori igazgatási ágazat 7—12%-os arányait szembeállítani a Horthy-kori 18—53%-os arányokkal, valamint a gazdasági és a kulturális ágazat jóval magasabb mai arányait. Már első rátekintésre is megállapítható volt ugyanis, hogy a fürdőkultúrával érintkező, azt fenntartó és továbbemelő jelentősebb költségvetési ágazatok (a gazdaságinak és a kulturálisnak) együttes részesedési aránya 72—98% között mozgott a déli parton. Mindegyik partmenti településen felül volt a 70%-on, Fonyód esetében csaknem elérte a 100%-ot. (97,70%)

A költségvetési ágazatok között a legnagyobb részesedés — természetszerűleg — a gazdasági ágazaté volt: 40—50% között mozogva. Az ágazaton belül azonban aligha voltak elegendőek az utakat, a hidakat, a közlekedést érintő költségvetési tételek, úgyszintén — relatíve is — az üdülőhelyi feladatokat ellátó kereskedelmi tételek összegei, jóllehet e keretek biztosították azoknak az állandó üdülőhelyi alkalmazottaknak (a fürdőik, a strandok, a parkok stb.) a bérét is, akiknek a száma a déli parton már elérte — főfoglalkozásúként — az 181-es létszámot. Ez a szám a múlthoz

216