Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
összegei is elég szerényeknek voltak mondhatók: Balatonbogláron 21 625, Balatonlellén 56 000, Balatonszemesen 9400, Zamárdi'ban pedig 12 043 forint volt, Balatonszárszón pedig mindössze csak 2600 forint. A Tó körüli felosztott nagybirtokra a régi cselédek álltak be új gazdaként. Ám a földosztásnak már a közérdekre is tekintettel kellett lennie a Tó partján. A Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak a Balaton melletti községek házhelykiosztási tervezeteit — az Országos Földbirtokrendező Tanács rendeletére — az általános Balaton-rendezési tervekkel egyeztetni kellett, ugyanakkor a megyei Földhivatalnak tartozott a hatáskörébe, hogy a nagyüzemi dolgozók részére a Tó mellett elterülő ingatlanokból, munkásüdülő céljára, területeket vegyenek igénybe. A Balaton újjáépítésére az első lépéseket a megyében a főispán tette meg. a felszabadulás első nyarán 600 000 pengőt utalt ki a Tó fejlesztésére és közellátási kormánybiztosként — csepp a tengerben —• a különféle gyermeknyaraltatási akciók részére igyekezett tejet, vajat, sajtot és tüzelőt biztosítani, különösen támogatva ezáltal a meginduló szakszervezeti üdültetés kezdeti lépéseit és a Nemzeti Segély gyermeknyaraltatási akcióit. Az alispán első lépésként (a felszabadulás után) az üdülőhelyi bizottságok létrehozásán fáradozott, valamint a partmenti községek pótadója 5° »-ának gyógy- és üdülőhelyi díjak fedezésére való fordítását szorgalmazta. A Balaton újjáépítésére az első országos lépéseket a Balatoni Munka- bizottság tette meg az Egészségügyi Tanács elnökéhez benyújtott adatfelmérésével és javaslatával. A miniszterelnök kezéhez kerülő beadvány az alábbiakban foglalta össze a múlt mulasztásait újjáépíteni szándékozó tennivalókat: 1. A Balatonnak be kell töltenie predestinált, de a múltban elhanyagolt szociális hivatását. 2. Ki kell elégíteni a népegészségügy szolgálatát. 3. Alkalmassá kell válnia — kivételes idegenforgalmi célokkal ösz- szefüggésben — nemzetgazdasági feladatok megoldására. A javaslat legfontosabb feladatként azt sürgette, hogy a Balaton már a felszabadulás első nyarán ,,a háború és kiváltképp a német megszállás és nyilas-gazkorszak alatt elcsigázott munkásság egészségének megjavítására, a munkásgyerekek és általában a népegészségügy kiszolgálásának” alkalmas eszköze lehessen. A Balaton közérdekű egészségügyi kiaknázásában fontos szerepet biztosított a beadvány a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete által létrehozott fürdőorvosi szakosztálynak és az Egészségügyi Tanácsnak is. A javaslat — figyelemreméltóan — felvetette a Balaton melletti három vármegye mezőgazdasági termelési rendszerének a Tó közellátási érdekeivel való egybehangolását, a közlekedés megjavítását, a magán- és középítkezések szabályozását, a Balaton-kultusz továbbfejlesztését. Javasolta továbbá azt is, hogy a Balatoni Munkabizottság az 1929. évi fürdőtörvény alapján alakuljon át a Népjóléti Minisztérium égisze alatt működő Balatoni Intéző Bizottsággá, amelynek tagjai lennének: 1. a minisztériumok, 2. az Országos Nemzeti Bizottság, 3. a partmenti megyék főispánjai és alispánjai, a 4. a parti megyék nemzeti bizottságai, 5. az Elhagyott Javak Kormánybizottságának, 6. a Szakszervezeti Tanácsnak, 7. az Egészségügyi Tanácsnak, 8. a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének, 9. az OTI, a 209
