Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
Sem a szőlő-, sem a gyümölcstermelés nem tudta speciális feladatkörét betölteni a fogyasztói piacon, mindebbe természetszerűen az agrárollóinak egy bizonyos mértéken túli káros hatása is belejátszott, mind a termelő, m!ind pedig a fogyasztó kárára. Magyarán szólva a Balaton-környék urbanizációs fejlesztésével együtt növekvő fürdőkultúra ellátó és kielégítő zöldövezetének a kibontására és megoldására nem tudott vállalkozni a tó- vidéki mezőgazdaság. Nem tudta sem a termelő mezőgazdasági kis- és nagyüzemekben kiépítendő infrastrukturális adottságokat, sem pedig az időjárás adottságai által is meghatározottan labilis idényfogyasztás helyét mindenkor pótló tartósító és feldolgozó apparátus kiépítését megteremteni. Így a méltatlanul elparentált „Kert-Balaton” program sem tudta a kapitalizmus korában — hazánk specifikus tájegységében — a szerepét betölteni. * * * A kapitalizmuskori fürdőkultúra, amely lényegében a Széchenyi-féle balatoni hajózási és fürdőzési program alapján kezdett kibontakozni az 1860-as esztendőtől fogva — végül is a tőkés gazdálkodás fejlődésével egy- időben és vele párhuzamosan kezdett ugrásszerűen növekedni. E növekedés legfőbb mutatói — egyben okozói — a vasúti hálózat kiépülése, a parcellázások lebonyolítása, a fürdőtelepek, a kikötők és a hajózás kiépülése, a belső idegenforgalom növekedése, a fürdőegyesületek tevékenysége, a tókörnyéki villák és nyári lakok gombamódra történő szaporulata: egyszóval a táj beépülése jelezte azt a kardinális változást, amelyben a Tó természetes környezetig beépített tájjá alakult át. 3. A szocializmuskori fürdőkultúra A felszabadulás esztendejének tavaszán ádáz csatazaj vette körül a Margit-vonalba beépített Tó környékét a második világháború fináléjában. 1944 decemberétől 1945 áprilisáig a Balatontól a Dráváig több mint 4 hónapon keresztül, mintegy 25 km-es sávban — 93 kiürített somogyi község és 65 puszta területén — állófront vágta keresztül a megyét. A nagy menekülés idején a zsúfoltan megtelt nyaralók kiürültek, a tájékozatlan nagyurak és polgárok a veszély árnyékától is tovarebbentek. A parti szállodák, a panziók, a nyaralók a hadihelyzet következtében 60—80%-o,s kárt szenvedtek. Idézhetjük a marcali járási főjegyző alispánhoz intézett jelentését 1945. július 11-ről: „ . .. a háborús viszonyok folytán a fürdőélet még nem indult meg. Ennek cikai: az orosz áramlás a fürdő,telep melletti műúton még tart. Az üdülőtelepen, ,a négy hónapig tartó front miatt, a nyaraló villák tönkrementek, illetve azokat kifosztották. A nyaraló közönség tartózkodik a fürdéstől, mert a Balaton-part egy része aknásítva volt.” Ugyancsak idézhetjük az 1945. évi miniszterelnöki iratok között található, s a Budapesti Nemzeti Bizottság 1464/1945. számú határozatával életre hívott Balatoni Munkabizottság 1945. június 2-i beadványának néhány sorát is: „A helyszínen végzett adatfelvételi munkák legelején máris 207
