Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

néhány üdülőhelyi bizottság költségvetésének ugyan példálózó, de általá­nosítható adataival is egybevetve hasznos tanulságokat nyújthattak az üdülőkultúra mögötti államigazgatás és társadalom erőfeszítéseire és kap­csolataira vonatkozóan. Somogy megyében a déli parti településeik elöljáróságai és üdülőhelyi bizottságai közötti összeférhetetlenséget felismerve csak 1933-ban hozták tető alá a 21/3345/1933. közgyűlési szám alatt a Balaton-parti üdülőhelyek­ről szóló szabályrendeletet, az üdülőtörvény után négy esztendővel. E sza­bályrendelet a déli parton 13 üdülőhelyi bizottságot, illetve — működő fürdőegyesületek esetében — fürdőegyesületi választmányt szervezett. A bizottságoknak minden év augusztusának végéig kellett elkészítendők költségvetéseiket, amelyekben az üdülőhely összes jövedelmeit, valamint az összes közérdekű kiadásokat fel kellett venniük. A törvényhatóság első tisztviselője által jóváhagyott költségvetéseknek évente — március vé­géig — kellett elkészíteni a zárszámadásait. E költségvetésekre és zár­számadásokra ugyanazok a szabályok voltak érvényesek, mint a községek költségvetéseire. Amennyiben e költségvetések az üdülőhelyeken szüksé­ges közérdekű munkálatok elvégzésére nem tudtak fedezetet teremteni, úgy „érdekeltségi körök” voltak alakíthatók az üdülőhelyeken fekvő in­gatlanok tulajdonosaiból. De nemcsak az üdülőhelyi költségvetéseknek az elkészítéséről kellett gondoskodni a szabályrendelet értelmében, hanem az üdülőhelyek szerve­zetének, az üdülőhelyi bizottságok hatáskörének, az üdülőorvosi teendők­nek, a járási tisztiorvosi és üdülőhelyi orvosok feladatainak, a ház- és vil­latulajdonosok jogainak és kötelezettségeinek, a csónakázási, vitorlázása és fürdőzési rendszabályoknak (pl. „ .. . a Balatonban csaik rendes úszóöl­tönyben szabad fürdeni, amely a felsőtestet a mellbimbóikon felül, az al­testet pedig a comiközépig takarja”) a végrehajtásáról is. Ez az alapsza­bály írta elő a Tó környezetvédelmét, s a gyógyhelyékre vonatkozó külön­leges rendelkezéseket is. (Pl. csendrendelet.) Tekintsük át a déli parti községek 1930. évi zárszámadását a 4. táblá­zaton. A részletes községi adatok után az 1930. évi költségvetési zárszámadá­sok összesített adatait is táblázatba sürítettük. (5. sz. táblázat.) A 14 partmenti település (Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonőszöd, Fonyód, Ordacsehi, Balatonendréd, Balatonkiliti, Balaton­szárszó, Zamárdi, Balatonkeresztúr, Balatonmária, Balatonberény és Ba- latonszentgyörgy) költségvetési kiadásainak a végösszege 477 591 pengő volt. A fürdőkultúra szolgálatában álló direkt és indirekt költségvetési ága­zatok áttekintése —■ a 14 déli parti település esetében — világos képet és magyarázatot nyújt a számukra a polgári-kori fürdőkultúra szerény állami támogatására vonatkozóan. Az összkiadásokhoz viszonyított arányokat szemügyre véve megállapíthattuk, hogy a 14 parti község össziköltségveté- séből mindössze csaik 9174 Ft (1,92%) volt a közegészségügyre és az állat- egészségügyre fordított kiadások összege. Átlagosan egy dél Balaton-parti község köz- és állategészségügyére mindössze csak 655,28 pengőt fordítot­tak. A köz- és állategészségügyre fordított összegek még akkor is kevés­191

Next

/
Thumbnails
Contents