Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

tek és társaságok, amelyeknek a sorát a Széchenyi István alapította Balaton Gőzhajózási Társaság nyitotta meg 1846-ban. A társaság első kerekes fahajója az Óbudán készült „Kisfaludy” volt, amely évtizedeken keresztül egyedül közlekedett a Tó vizén. A hajó pusztulásával a társaság is feloszlott, majd az 1888-ban alakult Balatoni Gőzhajózási RT. az alakulás utáni első esztendőben bocsátotta útjára új — ugyancsak kerekes — hajóját: a Kelént, amelyet később Baross névre kereszteltek át, s amely 1921-ig volt forgalomban. A részvénytársaság végül is 1926-ban alakult át Balatoni Hajózási RT-vé, amelynek a Helka (1891). az új Kisfaludy (1909). a Jókai (1913), valamint új motoroshajóként a Csobánc és a Szigliget (1927), a fából készült Csongor, a Tünde és a Sió (1929) voltak az üzemben lévő hajói. A szántódi és a tihanyi rév között pedig — kétórán- ként közlekedve —■ motoros vaskomp bonyolította le a forgalmat 1927-től 12 perc alatt. E hajók jelentős utasforgalma 1933-ban 120 704 személy, teherforgalma pedig 15 060 tonna volt.

Lényegében a kapitalista fürdőcivilizáció és fürdőkultúra első társadalmi szervezői is a fürdőegyesületek voltak, amelyek rendkívül agilis és tószerelmes orvosokkal (Szaploncay Manó, Korányi Frigyes), gazdatisztekkel (Spur István), birtokosokkal (Gaál Gaszton, Széchenyi Imre) és mérnökökkel (Kvassay Jenő) az élükön, jobbára e századforduló első évtizedeiben alakultak. Ezek sorát a Balatonszentgyörgyi Társaskör (1895) nyitotta meg, majd kronológiai rendben az alábbiak követték a déli parton: a Balatonföldvári Fürdőtelepesek Egyesülete (1898), a Balatonberényi Fürdőegylet (1899), a Balaton-Fonyódi Szépítési Egylet (1903). a Balatonbog- lári Fürdőegyesület (1904). a Balatonföldvári Balaton Club (1904), a Bala- tonkeresztúri Fürdőegyesület (1904), a Balatonlellei Fürdőegyesület (1906), a Balatonszárszói és a Balatonszemesi Fürdőegyesület (1910), a Balaton- fenyvesi Fürdőegyesület (1911), a Fonyód Sándortelepi Fürdőegyesület (1913).

E helyi fürdőegyesületek „élén” fejtették ki tevékenységüket az országos egyesületek is. Az 1904-től működő Balatoni Szövetség már rendszeres hírveréssel és ünnepélyes külsőségek között rendezett társadalmi eseményekkel kezdte előmozdítani a Balaton-kultusz fejlesztését. Az 1904. augusztus 11-én Siófokon, a hölgytermében megtartott alakuló közgyűlésen a Szövetség céljául 1. a Balaton-kultusz terjesztését, 2. a balatoni fürdők közös érdekeinek a megóvását, 3. a parti vagyonosodás előmozdítását és 4. a parti élet fejlesztését jelölték meg, felszólítva a fürdőtelepek vezetőit, a községek elöljáróságait, a különféle testületeket és magánpolgárokat a szövetségbe való belépésre. Az alakuló közgyűlés meghivóit három megye fő- és alispánjai, tiszti főorvosai, országgyűlési képviselői, járási főszolga'bírái, mint fürdőbiztosok, valamint a part menti fürdőtelepek képviselői bocsátották ki és írták alá.

A Szövetség céltudatos propagandája meg is tette a hatását. Nyomában örömmel jelenthette a Budapesti Hírlap — 1913. július 23-i számában —, hogy már felére kezdett azoknak a száma apadni, akik az Adriai tengerparton töltötték a nyarat. E céltudatos propaganda példaként említette, hogy 1913-ban az Abbáziában nyaraló 54 000 fürdővendégnek több mint a fele (30 000) volt a magyar.

185