Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 5. Levéltárrendezési pályázat a reformkori Somogy vármegyében

5. LEVÉLTÁRRENDEZÉSI PÁLYÁZAT A REFORMKORI SOMOGY VÁRMEGYÉBEN

1845—47 folyamán Somogy megye levéltárának állapota már nem engedte meg a rendezési munkák további halogatását. A levéltár e korabeli állapotáról és felhasználhatóságáról igen jellemző leírást adott a megye első tudományos igényű ismertetője Csorba József: Somogy vármegye ismertetése (Pest, 1857) című munkájában. A tudós megyei főorvos könyve előszavában elmondotta, hogy Somogy történetének megírásakor „legyőzhetetlen nehézségekre” talált, mivel „először Somogy levéltára különbféle viszontagságok miatt, milyen nevezetesen a töröknek századon túl tartott s minden conventeket s más hiteles helyeket megemésztett uralma — a régibb időkről hiányzik és csak igen silányan létezik az a törvénykönyv 1715. évi 86. cikk által visszanyert önállásától fogva is, mindaddig míg amaz nagy gr. Széchenyi Ferencet adá az isteni gondviselés Somogynak főispánul”, aki nemcsak az alkotmányos közigazgatást szedte rendbe, hanem tisztviselői által a megye „leírására” vonatkozó adatokat is gyűj- tetett. Azt is panasz tárgyává tette Csorba, hogy a magáncsaládok kezén lévő iratokat nem szívesen bocsátották a kutatók rendelkezésére, mivel az egyes családok eredetükről, s birtokaikról nem voltak hajlandók adatokat közölni.

Miután az 1846. évi augusztusi és novemberi nagygyűlések (2462, illetve 3566. sz. alatt), valamint az 1847. évi februári és májusi nagygyűlések (238. sz. a.) többszörös nyomatékkai elhatározták a levéltár „rendbeszedését és új lajstromozását” — amely „múlhatatlanul szükséges” — s miután az 1847. évi májusi nagygyűlésen a megyei nemesség és birtokos- ság „nagylelkűen elvállalta” a levéltár „rendbeszedési” költségeinek előteremtését — a megyei és pesti hírlapok útján (Pesti Hírlapban, Budapesti Híradóban, először 1846. október 30-i, utóbb 1847. július 30-i határidővel) nyilvános „csődöt” hirdettek azon pályázó „úri egyének” részére, akik a megyei választmányhoz írásban beadják „folyamodásaikat”, amelyben a levéltár állapotának megtekintése után konkrét rendezési elképzeléseik és anyagi igényeik feltüntetése mellett vállalkoznak a levéltár rendezési munkálataira. („A megye levéltára rendezésére magukban hivatást érzők, azon foglalkozásbani kellő képzettségüket, jártasságukat tanúsító írásbeli nyilatkozataikat, bennök foglalkozásuk igényelt tiszteleti díját is megérintvén folyó év s hó utolsó napján tartandó s összeülendő választmányhoz beadják.”) A megye tehát a rendezetlenül felhalmozódott óriási iratanyag rendezésének munkáját nem tekintette levéltárnoka feladatának: nyilván a munka méreteire tekintettel kívánta külön rendezők bevonását.

Kilenc pályázó iratai érkeztek a választmányhoz.

1. Elsőnék Záborszky Alajos táblabíró jelentkezett (először 1846. okt.

166