Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 4. Xantus Jánosról Csokonyavisonta népének

4. XANTUS JÁNOSRÓL CSOKONYAVISONTA NÉPÉNEK A hajdani csokonyavisontai birtokok gazdája a XIX. század forduló­ján Széchenyi Ferenc somogyi főispán volt. Somogy nagy várakozással te­kintett az 1798. április 6-án kinevezett főispán érkezése elé. Az alkalmi litterátorok ünneplésén kívül Csokonai Vitéz Mihály és Pálóczi Horváth Ádám ,,Somogy angyalaként” köszöntötte a megyei birtokainak központ­jában: Marcaliban letelepedni szándékozó főispánt. Neve már korábban is népszerű volt a rendek előtt, különösképp azóta, mióta — nem akar­ván II. József németesítő törekvésének eszközévé lenni — 1787-ben lemon­dott kerületi biztosi állásáról. Ám Somogy nem sokáig örvendhetett a kinevezésnek, mivel a követ­kező esztendőben már a hétszemélyes tábla bíráinak sorába ültette a ki­rály — ahol rövidesen az országbíró távollétében elnökhelyettes lett — s egyidőben az ország zászlós urainak sorába is lépve: királyi főkamarás- mester. De nem vált tartóssá az a lelkesedés sem, amellyel a megye rend­jei főispáni székének elfoglalása alkalmával üdvözölték. Formális ellen­zék alakult körülötte a századfordulótól — rokonaival és sógoraival egye­temben —, akik királyi biztos kiküldetésével akarták eltávolítani a me­gyéből, mivel rossznéven vették a korábbi ellenzéki magatartásától való elfordulását, a nemzeti kultúra érdekében véghezvitt érdemeit azonban továbbra is becsülték. Bár a támadásokat, amelyet ellenfelei 34 pontban foglaltak össze, ki­védte az udvarnál, az évekig tartó vizsgálat azonban kedvét szegvén siet­tette azon elhatározását, hogy betegségére hivatkozva mielőbb lemondjon főispáni tisztéről, ami lényegében 1811-ben meg is történt. Működése utol­só esztendejében még nagy kedvvel vetette rá magát a megye levéltárá­nak rendezésére, támogatva Szokolay Dániel archivárius levéltári lajst­romozási és rendezési tervét. Korát és betegségét előrehaladottnak találva, 3 fiúgyermekének hit- bizományt alapítva, a csokonyai és a visontai birtokot a cenki kastéllyal: István fiának, a majdani „legnagyobb magyarnak” juttatta. Élete utolsó szakaszában hatalmas energiát fejtett ki a róla elneve­zett nemzeti könyvtár érdekében. Miután főispáni székéről lemondott, az 1811. augusztus 25-ére Pozsonyba összehívott országgyűlésen sem volt már hajlandó megjelenni. A nádornál szembajára való tekintettel felmentést kért, amit meg is kapott, mint „távollevő mágnás”, jogával élvén követet küldött maga helyett (ablegatus absentium) Xantus Mátyás uradalmi ügyész személyében, aki mellett már uradalmi fiskálisi teendőket látott el a csokonyai uradalomban Ignác nevű fia. Xantus Ignác 1830. január 26-án mutatta be Somogy vármegyének „ősi nemességéről szóló bizonyságlevelét”, hogy azt a vármegye publikál­157

Next

/
Thumbnails
Contents