Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai
A költő utóéletét vizsgáló kutató kíváncsian olvasta át még egyszer a megye támogató sorait, újra keresve bennük a megbecsülés hátterét és indokát. Vajon, „a különös tekintetet és pártfogást”, azaz a megbecsülést megkapta-e halála után is a költő a megyében? Amikor 1836. február 24-én, fákat durrogtató kemény fagyban, a jobbágyai vállán kivitt koporsót elhantolták a niklai temetőben, akkor már hírneve messzeterjedt Somogy határain. A megye akkori vezetői, élén Sárközy István másodalispánnal, szerették és becsülték. Erről a megbecsülésről valóban elmondhatta Döbrentei Gábor előlegként, hogy „Berzse- nyiüket nem fogják dicsőítés nélkül hagyni Somogy tisztelt Karai és Rendjei, a kitűnő vármegyéé nem, amelyből folyvást hasznos, dicső kifejteke- zés iparát (iparkodását) halljuk, tehát a hazaékesítő szónak, az észnek a megbecsülését Berzsenyi utóélete, műveinek a fokozatosabb megbecsülése, eszméinek a reneszánsza — nagyjából egészében — három időszakban volt — különösképp — nyomon követhető a megye művelődéstörténetében. Jól látta ezt Németh László is az 1948-as niklai ünnepségek előestéjén, Kaposvárott „Berzsenyi ürügyén” címmel tartott emlékezésében mondván: ha be is temették Berzsenyit az irodalmárok közül néhányan, mindig jött az új irodalmár, az új korszak, aki. vagy amely feltámasztotta. Berzsenyi soha sem maradt ügyvédek nélkül. Ez lett a sorsa, vízválasztóként még halála után is.4 A költő halála utáni kultuszának — így lényegében — három nagyobb periódusát érintjük. Az első szakasz a „Berzsenyi-koszorú” problémakörét öleli magába, azokat a törekvéseket nyugtázza, amelyeket a megye az Akadémiával közösen a költő nevének és munkásságának a megörökítése érdekében végzett el. Különösen fontos a költő utóéletének a második fejezete: a niklai emlékmű felállításának országos jelentősége. „Kultusza” harmadik szakaszát az 1902-ben megalakult Berzsenyi szabadkőmives-pá- holy munkássága jelentette, noha a páholynak a nevén túl nem sok köze volt Berzsenyihez. A negyedik szakasz pedig a XX. század első évtizedében a megyeszékhelyen megalakult Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaságnak a működését és a niklai lakóház és temetőkért újjáépítését érinti. 1 1. A „Berzsenyi-koszorú” Amit a megye a költő halála után tett, annak: „Tisztelet Berzsenyi hamvain” volt a mottója. Közvetlenül a halála után, a távoli atyafisághoz tartozó Döbrentei révén („Berzsenyi leány volt Nemesmagasiból anyámról nagyanyám”), élőbb műveinek a kiadásáról, majd szoborba faragása költségeinek az előteremtésén fáradozott a megye. A gyűjtést „kétszeres rokonérzetből” is magára vállalta Döbrentei, nemcsak a jelentős „honfinak” („Honod első csillaga voltál” ... „Kétségkívül a legnagyobb költő”), hanem a „földinek” is. Emlékének megörökítéséhez a szigetváriak még a Zrínyi-ünnep alkalmából rendezett „tánczvigalom” tiszta jövedelmét (45 ft 36 xr) is átengedték. S ha ez a nagyobb szobor még most is adósságunk a megyében, mindössze három mellszobor már hirdeti nevét, az egyik a székhelyváros legszebb parkjában a róla elnevezett általános 137
