Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai
tabulatiós könyvében semmiféle adósság nem volt feljegyezve Berzsenyi Dániel családja ellen. Ugyanezt igazolta még aznap Szegedy Sándor megyei főjegyző is. Gáspár József megyei esküdt is adott a következő nap bizonyítványt arról, hogy a család ellen semmiféle „szenvedőleges per”-ről nincs tudomása. A megye a gondos szakvélemény után kiadta hivatalos „bizonyságlevelét”. A bizonyítványban többek között ezeket olvashatjuk: „Minthogy pedig valakinek illendő kérését megtagadni a közigazgatással ellenkeznék: de egyébként is az élőnkbe terjesztett bírói vizsgálatból és bizonyítványból kétségen kívül tétetnek, hogy a folyamodó testvér uraknak megyénk kebelébe fekvő miklai helység határában 1000 hold 30 000 ezüstforintokat érő, kisgombai helység határában 142 holdnyi 8520 ezüst forintra becsült és így összesen 38 520 ezüst forint értékű ősi tősgyökeres joggal őket illető és semminemű perrel sem terhelt fekvő javaik volnának: de még ezenfelül Polányi, ugyanezen megyében zálogban bírt ingatlan vagy ónjuk volna. Továbbá azon környűállásról is, hogy sem a folyamodók ellen, sem boldogemlékezetű néhai édesattyok Berzsenyi Dániel és édesanyjok Ta- káts Susanna asszonyság ellen mind e napig törvényes elsőbbség nyerése végett semminemű adósság közönségünk előtt bejelentve nincsen: a megyebeli intabulatiók jegyzőkönyve megtekintése után bizonyossokká tétettünk.” A gondos és takarékos birtokvezetés ellen semmiféle jobbágypanasz nem hangzott el a vármegyén. A maga is dolgozó gazda emberi méltóságukban is megbecsülte jobbágyait, noha a parasztokról nem volt egészen jó a véleménye sem a Mezei szorgalomban, sem pl. abban a költői levélben, amelyben a paraszt „vad” szemében „ínség, gonoszság”-ot látott tükröződni. Két ismeretlen levéltári adatot is tudunk közölni a költő gazdálkodására vonatkozóan. 1824. jún. 20-án a niklai közbirtokosok kérték a megyétől határuk egy részének „tilos alá vetését”: a „vadásztilos” felállítását. A megye okt. 18-án (2545 sz. alatt) tárgyalta a kérelemlevelet és Szalay József főszolgabíró jelentésére elvetette — mivel a javaslatot Berzsenyi Dániel ellenezte, megvédte a parasztok érdekeit. 1832. febr. 6-i megyegyűlés tárgyalta (877 sz. a.) Horváth Kristóf és Márton György niklai adózók kérelmét, amelyben a „peres rétben” ka- száltató Berzsenyi Dánieltől kérték káruk megtérítését. A vizsgálat kiderítette, hogy a peres rétben való kaszálás Kronekker János parancsára történt s nem Berzsenyiére. Kronekker a kár megtérítését Thulmon Dániel gondviselőjére Thulmon Pálra hárította. A gondos és lelkiismeretes gazda élete utolsó éveiben belefáradt a munkába. Éltes ideje, törődött egészsége, gyermekeinek távolléte a szülői háztól, a birtokvezetés egyre nehezebbülő gondjai keserítették. Közügyekkel foglalkozó fiát, Farkast nem akarta a birtokvezetéshez visszaszólítani, a legkisebbikre, az iskolába járó Lászlóra még nem számíthatott, középső: Antal fiára lett volna a legnagyobb szüksége, aki atyai engedélye nélkül Galíciában Monasterziskában katonáskodott. Elhatározta, hogy beadvánnyal fordul a vármegyéhez Antal fia pár hónapra való szabadságolása 122
