Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 1. Somogy levelestárából

„Kedves Barátom, Lajos! Mintegy két hete Rippl-Rónai átszállította lakásomra arcképemet, amelyen csekély igazítani valót talált, és azt mond­ta, hogy Tégedet értesíteni fog annak elkészültéről s Te el fogod azt szál­líttatni; mire én kértem, hogy ezt minél előbb tegye meg, mivel én egy, nem az én tulajdonomat képező tárgyért nem vállalom a felelősséget. Nem tudom Rónai értesített-e Téged; s így, hogy esetleg hiba ne tör­ténjék, én is kérlek légy szíves a kép elszállítása iránt intézkedni. Érdekek fél lévén a kép bírálatába nem bocsáj tkozom. Én olvasok, sétálgatok és lopom a napot. Sokszor gondolok Rátok, kiknek annyi gondot és dolgot ad ez a cu­dar háború. Budapest, 1918. máj. 12. Szívből ölel, őszinte barátod: Mak­falvay Géza.” Szeptemberben már Rónai Kaposváron tartózkodott, ide küldte Beiczi A. aranyozó és képkeretező mester gyorsáruként — 120 korona csoma­golás és szállítási költség fejében — a Makfalvay 'képet. A kép szeptember első hetében meg is érkezett Kaposvárra. Miután a portré nem nyerte meg a megye vezetőinek a tetszését — a lényegretörően markáns arckép túlságosan is leleplező lehetett a számukra —, így azt nem a díszteremben, hanem a kevésbé látogatott főispáni szoba falára helyezték el. A kép körüli „viharok” helyi lecsapódására enged következtetni Mar- tyn Ferenc „védőírása” is az Űj Somogy 1920. jan. 8-i számában. Az előző év szilveszterén megnyitott kaposvári kiállításra a rendezők kitették a Makfalvay képet is. Martyn tanítványi alázattal és nagy műértéssel ma­gyarázta a festmény új művészeti törekvéseit, sugárzó jelentőségét, a fest­mény újszerűségét s emberarcúságát, amelyről, megjósolta, hogy rövid időn belül — nevezetessé válik majd a városban, amelyhez idegenek fog­nak zarándokolni tanulmányozás és tanulmányírás céljából. Elismerte a kép újszerűségét és megállapította, hogy az, ellentéte a helyben látható szokványos portréalkotásoknak, amelyek — többnyire •— „színes fény­képészmunkák, lélek és művészet nélkül.” A kép a második világháború viszontagságai közepette Somogy me­gye Levéltárába került, már keret nélkül, majd onnan az alkotójáról el­nevezett somogyi múzeum képtárába. Nincs is róla tudomásunk, hogy a megye és a város hivatalos urai — valaha is -—• újabb megbízatást adtak volna a világhírű festőművésznek. Somogyi Néplap, XXV. évf. 211. sz., 1968. szept. 8. e) Vikár Béla és a kaposvári népegyetem Az 1969-es esztendőben négy évforduló is követelte tőlünk, hogy Vi­kár Bélára emlékezzünk. A 120 évvel ezelőtti dátum 1849-re utalt, a Ka-, levala új formában történt megjelenésének az esztendejére. A 100 eszten­dővel ezelőtti pedig Vikár Béla születését jegyezte fel Hetesen: 1859-ben. A harmadik dátum (1909) a Kalevala 60 évvel ezelőtti magyar fordítását juttatta eszünkbe. Negyedikként pedig — levéltárunk egyik, becses doku­mentuma szerint —■ a félszázaddal ezelőtti dátumra emlékeztünk, amikor 116

Next

/
Thumbnails
Contents