Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 1. Somogy levelestárából
tájékoztattak bennünket s közzétételükkel emlékezetünkbe idéztük a nagy tudós halálának félévszázados fordulóját is. Borsodi Szemle, IX. évf. 2. sz. (1965.) d) Öt ismeretlen Rippl-Rónay levél A két forradalom korszakának iratai között kutatva akadt a napokban a kezembe a 260/1919. számú alispáni ügyirat. Az iratokat egybefogó irományjegyzék tárgyrovatán könnyen tovasiklik az átlag kutató szeme, miután olyan tárgymegjelölés olvasható rajta, amely a polgári-kori megye életében megszokottnak volt mondható. A nyugalomba vonult Makfalvay Géza főispán búcsúbeszédének és megfestendő arcképének az ügyét tartalmazta ugyanis a vaskos iratcsomó. Izgalommal forgattam át, miután a képet is ismertem, hisz éveken keresztül rejtőzködött az a levéltár százados iratai között, és tudtam, hogy a kép festője sem lehet más, mint maga Rippl-Rónai József. Nem is volt hiábavaló az iratok áttanulmányozása, öt ismeretlen Rónai levél bukkant elő belőlük, amelyeket most e lap hasábjain bocsátunk a nagy nyilvánosság elé. Lássuk sorjában az eseményeket. Ki is volt Makfalvay és hogyan lett életében először Rónai, a székhelyváros nagy szülötte, a vármegye „udvari festője”; hogyan nyerte el — többszöri elutasítás után — első megbízatását szülőmegyéjétől? Az 1917-ben nyugalomba vonuló Makfalvay Géza 1910 óta ült Somogy főispáni székében. Az egykori kaposvári törvényszéki bíró, a későbbi jónevű ügyvéd sokoldalú közgazdasági tevékenységével, előbb a Nemzeti Párt programjával, később a Szabadelvű Párthoz történt csatlakozásával a szili kerület országgyűlési képviselője volt, majd a Tisza-kormány lemondásáig Tallián Béla (az egykori somogyi főispán) földművelésügyi miniszter mellett volt államtitkár. Élénk reprezentánsa volt a megyének, jóllehet maga nem volt somogyi eredetű. A guvernamentális politika helyi nagysága, akiben pártja csakúgy bízott, mint a Kisgazdapárt. A főispánt búcsúztató szónokok sorában: Márffy Emilen és Gaál Istvánon kívül ott találjuk a Kisgazdapárt vezérét: Nagyatádi Szabó Istvánt is. A közel négy évtizedes közéleti pályafutás után nyugalomba vonuló főispán érdemeit a megye 1917. augusztus 6-i közgyűlésén örökítette jegyzőkönyvébe és elhatározta, hogy arcképét a vármegyeháza díszterme részére megfesteti. A közgyűlés az arcképfestés ügyét — az alispán elnökletével — kilenc tagú külön bizottságra bízta, amelynek Kunffy Lajos is tagja volt, s amely október 22-i ülésén el is határozta, hogy „térdképi” vagy „mellképi nagyságban — az életnagyságú képek csak az uralkodónak és az országos hírű kiválóságoknak dukáltak! — megfesteti a főispán arcképét — Balló Ede ajánlására — Rippl-Rónai Józseffel. Rónainak ez volt az első megbízatása szűkebb pátriájából, s ha különösebb vonzódást nem érzett is a megbízatás iránt, mégis vállalkozott a munkára, keserűen emlékezve vissza a korábbi évekre, amikor is — a 112
