Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 1. Somogy levelestárából

— legjobb üdvözleteimet Melhárd (vagy Melhardt, vagy Mhéllháhrdth, nem tudom, hová tegyem az y-t !!) kedves és igazán jó papunknak és mindenkinek, aki jóindulattal viseltetik aziránt, aki Teneked igaz szívből szerető és hű barátod. Budapesten, 1895. júl. 9., híved Herman Ottó.”

E levélben — mint olvahatjuk — azokat az uradalmi alkalmazottakat és közigazgatási vezetőket is említette, akik a néprajzi eszközök és tárgyak gyűjtésében lelkesen támogatták. A kiváló néprajztudós az iharosberényi pásztoroknak egy csomó bárányrovásért, melyért azok — roppant szerényen — csak 50 krajcárt kértek, dupla árat fizetett. Első somogyi gyűjtő- útjának eredményét hasznosnak látva, örömmel számolt be a remekmívű pásztorbotokról és a legnevezetesebbről: egy nyírfa kérgéből készült sótartó felderítéséről és beszerzéséről.

A harmadik levélben a baráti hangot a köszönet és az elismerés hivatalos hangja váltotta fel. E levélben a jószágkormányzónak a gyűjtőmunkában segédkező készségét köszönte meg azzal, hogy a milleneumi ezredéves kiállítás 1/9 számú csoport-bizottságának tagjává választotta azért „a páratlan készségéért és buzgalmáért”, amellyel a magyar pásztorélet körül folytatott kutatásait fölkarolta és Somogybán sikerhez vezette. Íme, a harmadik levél:

„1896-iki EZREDÉVES ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS. I 9 csoport-bizottság V. Akadémia utcza 3. Szám 61/1895. Nagyságos Kormányzó Ur! Engedje meg, hogy szívem legbensőbb ösztönét követve, egyszerű szavakkal ugyan, de igaz érzésből fakadva, hálát és köszönetét mondhassak azért a páratlan készségért és buzgalomért, amellyel a magyar pásztor élet körül folytatott kutatásaimat fölkarolni és Somogy területén sikerhez vezetni méltóztatott. Az igazságnak adom meg azt, ami illeti, ha mondom, hogy Nagyságod útmutatása és közreműködése nélkül nem is érhettem volna czélt — oly bámulatosan rövid idő alatt már semmiképpen sem. Legyen meggyőződve, hogy azokat a napokat, amelyeket Nagyságoddal vállvetett kutatás közben töltöttem el, legszebb napjaim közé sorolom. És legyen, leérem arról is meggyőződve, hogy az a vendégszeretet, amelyet kutatásaim közben Memyén, a kegyes tanító rend jószágkormányzója házánál élveztem, csak növelheti azt a nagyrabecsülést, amellyel Nagyságod iránt mindenkoron viseltettem. Fogadja kérem, legszívesebb üdvözletemet. Kelt Budapesten, 1895. szeptember 1-én. Nagyságodnak tisztelő híve Herman Ottó orsz. képviselő, az 1/9 csop. elnöke. F. t. Nagyságos Bertalan Alajos urnák, a kegyesrend jószágkormányzójának, az 1896. évi ezredéves orsz. kiállítás 1/9 csoport bizottsági tagjának, Mennyén.”

A hivatalos „nagyképűség” után a baráti „kisképűség” szólalt meg a pár nappal később írt negyedik levélből. íme a somogyi: a berzencei és az iharosberényi, majd a győri, a pápai és a göcseji néprajzi gyűjtőútjáról beszámoló levél teljes szövege:

„Kedves Lojzim! A hivatalos nagyképűség után következik a jelen kisképűség. Nem mehettem Dörgicsére, mert Berzence és Iharos-Berény kifosztott s így hazafutottam, új erőt szedtem zsebeimbe és Győr, Pápa, Ukk, felmentem Ollárra, hogy onnan ostromoljam meg a „híres” Göcsejt. Olláron a vármegye uraival jöttem össze — vadászat volt —, kik unisono

110