Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 1. Az első évek
féle „népiskolai szervezet” tartalmi részével vetjük össze. Ez utóbbiban például „természetrajz” néven a fiúknak a fanemesítés és a kertészet, a leányoknak a „női tan”: a gazdasszonyság és a háztartás tanítása is helyet kapott. A protestáns egyházak viszont korábban sem vették figyelembe az autonómiát korlátozó rendelkezéseket, 1861 májusa után pedig legálisan is előírták iskoláikban a Gönczy-tanterv egységes használatát.22 Az 1860-as években a néptanítók körében is erőteljes mozgalom indult az elemi iskolai tanterv megújítására. Ennek az érvei mind tartalmi, mind módszertani kérdésekben gyakran visszanyúltak az 50-es években kialakított s részben be is vezetett tantervi elképzelésekhez, és az akkoriban, elsősorban a megreformált tanítóképzők jóvoltából elterjedő pedagógiai-didaktikai eljárásokhoz. A természettudományok oktatása, a „gazdászati ismeretek” tanítása és a honpolgári nevelés voltak e mozgalom fő jelszavai; olyan „a jelenkor igényeinek megfelelő népiskolák, hol ne csak a kitűzött tantárgyak betűszerinti betanulására, hanem önálló gondolkodásra legyen serkentve a gyermek”.23 Ezért sürgette pl. Winkler István somogyi néptanító az „em- léző” módszer helyett a „szemléleti tanmód” elterjesztését.24 A népnevelés tartalmi és didaktikai-módszertani kérdéseiről kibontakozó eszmecserének megyénkben az 1860-as évek második felében — a rendszertelen, felekezetékhez kötött tanítógyűlések és az alkalmi találkozások mellett — elsősorban a „Somogy” adott teret. A lap nehéz és fontos feladatot vállalt a tanítóság szemléletének formálásában és a pedagógiai közvélemény kialakításában. Ezért foglalkozunk később részletesebben is a lapnak a tanítóság körében betöltött, a népneveléssel kapcsolatos szerepével, és a népoktatásra vonatkozó cikkeinek ismertetésével, elemzésével. II. 1868 UTÁN 1. Az első évek Ha a kiinduló pontnak tekintett 1863-as állapotokat összevetjük az első kultuszminiszteri jelentésből rekonstruálható 1869-es helyzetképpel, szembetűnő, hogy ez alatt az 5—6 év alatt számottevően gyarapodott a megye népoktatása. Amíg 1863-ban 345 iskola működött 407 tanítóval, 1869-re 368-ra, ill. 431-re emelkedett a számuk, ami évente csaknem négy iskola felállítását, és átlag négy tanító beállítását jelentette. 1869 és 1880 között tehát 11 év alatt az iskolák száma 17-tel, a tanítóké 33-mal nőtt! Valamelyest javult ezekben az években a mindennapi tankötelesek iskolába járásának aránya is (89,7—90,92%).25 Mégis tagadhatatlan, hogy a polgári korszak elavult, jellegzetesen feudális iskolahálózatot (amelyben az egytanítós, osztatlan iskolák domináltak), kedvezőtlen tárgyi és személyi feltételeket és nagyon eltérő színvonalú néptoktatást kapott örökségül. A statisztikai adatok és a Somogybán lezajlott viták egyaránt arra figyelmeztettek, hogy milyen nagy feladat vár a népoktatás megjavításán fáradozó erőkre, milyen anyagi és 8
