Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 8. Adatok a tanítók iskolán kívüli tevékenységéhez
nítóságigal sok helyütt összekapcsolt jegyzői teendőkről és a megélhetésüket biztosító, idő- és munkaigényes félparaszti életformáról korábban már szó esett. Itt most elsősorban a korabeli iskola sajátos kultúraközvetítő szerepéből következő, az iskolai munkához szorosan kapcsolódó közművelődési tevékenység kibontakozásáról, a tanítóságnak a szervezett felnőttoktatásban, a községi könyvtárak, olvasókörök szervezésében és a népnevelési egyletek tevékenységében vállalt szerepéről kívánunk áttekintést adni. Ez irányú kutatásaink elégtelensége miatt most csupán utalhatunk azokra a lehetőségekre, amelyek az egyházi közösség vagy a település gazdasági és közösségi-politikai életébe, ha korlátozott és eltérő mértékben is, de beleszólást, befolyást engedtek számukra. Eötvös első fontos kultuszminiszteri intézkedése a népnevelési egyletek ügyében kibocsátott felihívás volt. A népnevelési egyletek létrehozásának kettős célja egyrészt a közvélemény alakítása, a népoktatási törvény előkészítése, másrészt a közvélemény megismerése volt, hogy ti. „mennyit lehet a népnevelés elővitelében a nemzet társadalmi öntevékenységére bízni, s mennyiben kell e tekintetben az államnak törvénnyel és kormányha- talomal beavatkozni”.282 A népnevelési egyletek megalakulásának és a kezdetben biztató, ám néhány év után lehanyatló tevékenységüknek Somogy megyei története kettős tanulsággal szolgál. Az egyleti szervezkedés és a köröttük zajló, a Somogybán is gyűrűző viták viszonylag széles körben keltettek érdeklődést a népnevelés ügye iránt, s felhívták a figyelmet az iskolák állapotára, a tanítók helyzetére, a népoktatás előtt álló nagy feladatokra. A másik, témánk szempontjából fontos tanulság, hogy a kibontakozó vitákban egyre több szó esett az egyletek szélesebb népnevelési- közművelődési funkciójáról. Különösképpen Tobak Benő vitacikkeiben, amelyekből — a korábban ismertetett közoktatási elképzeléseihez és javaslataihoz természetesen kapcsolódva — a babonás szokások megváltoztatásának, a maradiság elleni küzdelemnek, a parasztság szellemi és társadalmi felemelésének rokonszenves és meggyőző programja rajzolódik ki. A társadalom felelősségéről, a családi nevelés meghatározó szerepéről, a felnőttek tanulásának, művelődésének különféle formáiról és eszközeiről, így pl. a községi könyvtárakról kifejtett gondolatai már túlmutattak a népnevelési egyletekről kialakult polémián; egy társadalmi változásokkal megvalósítható, egységes népnevelési rendszer szükségességének a felismeréséről tanúskodnak.283 Az iskolai felnőttoktatás ügyét, a népnevelési egyletekre alapozott társadalmi akció sikertelenségét hallgatólagosan elismerve, Eötvösnek egy 1870-es rendelete mozdította ki a holtpontról.28'1 Ebben a népiskolai tanítók és a lelkészek számára a meggyőzés és az erkölcsi buzdítás érvei mellett, szerény, de biztos, a minisztérium költségvetéséből utalványozott tiszteletdíjat helyezett kilátásba; az elvégzett munka arányában tanulónként 1—3 forintot. A miniszteri rendelet alapján a Somogy megyei tanfelügyelőség is felhívással fordult a megye tanítóihoz és az egyházak lelkészeihez a felnőttoktatás megszervezése, népszerűsítése és a jelentkezők összeírása érdekében. Az első lépésekről a megyei islkolai tanács 1871. február 27—i ülésén számolt be Kovács Sebestyén Gyula tanfelügyelő. Tájékoztatása sze61
