Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 6. A tanítóegyletek
illuzórikussá tette a segélyegylet jelleget. Ezt elsősorban a tagságot önkéntesen vállaló és az ezekben az években súlyos gondokkal, létbizonytalansággal küszködő felekezeti tanítók nehezményezték, akik számára a megyei segélyegylet valóban a reményt és a biztonságot jelenthette volna. Őket támogatta a helyi kiszolgáltatottság hasonló súlyát érző községi tanítók egy része is. A vezetés végül is a személyeskedő vitákban „forintos pártnak” emlegetett, nagyrészben állami tanítókból, ill. tanárokból álló csurgói csoport kezébe kerül. Ök a nyugdíjtörvényre hivatkozva, de rendszeres állami fizetésük fedezékéből is — a segélyegyleti jelleg eltörlését javasolták. Egy újabb kompromisszum eredményeképpen a közgyűlés a minimális — elsősorban az összetartozást jelképező — 50 krajcáros tagdíj mellett döntött, s ezzel a segélyegylet ügye gyakorlatilag véglegesen lekerült a napirendről. Az anyagi kérdések körüli vita törvényszerűen háttérbe szorította a tartalmi tevékenységet. A beszámoló a kerületi közgyűlések elmaradását joggal rótta fel, hiszen közülük 1875/76-ban csak a csurgói egylet tartotta meg szabályszerűen az előírt két közgyűlést; a nagyatádi, a marcali és a lengyeltóti egylet tavasszal összehívott gyűlésén a résztvevők kis száma miatt a tervezett felolvasások elmaradtak, a kaposvári, a szigetvári és a szili egylet egyszer sem tartott közgyűlést, „és így természetesen az önképzés érdekében sem történhetett semmi”.175 Az 1876. szeptember 21-én mindössze 53 tag jelenlétében megtartott megyei ülés nem haladt tovább az 1875-ben megkezdett úton; a már említett vitán kívül csupán kényszerű és sértődött lemondásokra és parázs vezetőségválasztásra futotta az időből. A háttérbe vonuló, tiszteletbeli elnökké jelölt tanfelügyelő, Kovács Sebestyén Gyula helyett szerencsés választásképpen, bár — a tagdíjvita miatt — mindössze négy szótöbbséggel a csurgói képző közismert és tekintélyes igazgatóját, Bárány Ignácot választották meg az egylet elnökéül; az „erélyes és buzgó férfiút, kiben nem hiányzik a képesség az egylet sikeres vezetésére”.176 A közgyűlés bizakodással zárta munkáját — „tán a kedvezőtlen jelenségeknek nincsenek mélyebben rejlő, benső okai, melyek a felbomlás csírái volnának”177 —, s a megújulás reményében Csurgót jelölte ki a következő évi összejövetel színhelyének, ahol a jól berendezett elemi iskolán kívül a tanítóképzőtől is segítséget vártak érdemi munkájuk folytatásához. A tanítóegylet újabb válsága részben a népoktatás kedvezőtlenre fordult helyi körülményeivel, részben az igen eltérő gazdasági, társadalmi helyzetű és művelődési igényű tagságának kicsinyes belső ellentéteivel magyarázható. A tanítók egymásra utaltságának a felismerésére és a legjobbaknak minden nehézséggel dacoló szákmai érdeklődésére, művelődési igényére jellemző azonban, hogy az 1877. szeptember 27-én Csurgón megtartott megyei tanítógyűlésen a kedvezőtlen előzmények ellenére is 90-en vettek részt.178 A jól előkészített program a legújabb tanszereket, szemléltető eszközöket és a gyakorló iskolai növendékek különféle munkáit bemutató kiállítás megtekintésével kezdődött, majd egy hatosztályos, összevont tanulócsoportban tartott „gyakorlati előadással” — bemutató órával — folytatódott. Lovass Gyula tanító óráját, aki „az első osztályt oktatta írva olvasásban, s 37
