Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)

II. 1868 után - 5. Képzés, átképzés; a szervezett továbbképzés kezdetei

Sebestyén Gyula Somogy megyei tanfelügyelő elnökletével — „fölkérni határozta a V. és K. Minisztériumot, hogy valamint a képezde és a gyakorló iskola felépíttetése, úgy a képezdei köztartás felállíttatására szükséges intézkedéseket hovahamarább megtenni méltóztassék”.119 Az iskola decemberben költözhetett át a gimnáziumtól kölcsönkapott három tanterembe. A köztartást egy rozoga magánlakásban, a gyakorló iskolát a szűkös és meglehetősen elhanyagolt népiskolában helyezték el.

Többszöri sürgetés után 1870 októberében Eötvös személyesen rendelte el az építkezés azonnali megkezdését. Halála után azonban az ügy lékerült a minisztérium napirendjéről. Nem segített Trefort sem, aki pedig 1874-ben Gönczy Pál kíséretében Csurgón járván, személyesen is ígéretet tett a rendezésre. A másik fél, a református egyházmegye ugyanakkor mindent megtett az ideiglenesen átengedett gimnáziumi épületrész visszaszerzésére, a képző kiszorítására. így a növekvő létszámú osztályok és a gyarapodó felszerelés elhelyezése szinte megoldhatatlan feladatot jelentett.

Az 1870-es évek végén Csáktornya kedvező ajánlatára, mint később még annyiszor, felmerült a képző áthelyezésének terve. A Somogy cikkek sorában riadóztatta a megyei közvéleményt: „nem volna-e helyén, hogy Somogy megye közben járjon, hogy a tanítóképezde Csurgón maradjon”; ... „a megye ... közművelődési intézetekben úgyis szembeszökő hátrányban van” — hasztalan.120 Az iskolát végül is a községi képviselőtestület határozott állásfoglalása és áldozatvállalása mentette meg Csurgó — és Somogy megye — számára. Az általuk felajánlott, kölcsönökből fedezett telek és pénz tette lehetővé a megállapodásokban kilátásba helyezett állami haszonbér ellenében — a halaszthatatlan építkezés megkezdését.121 Az 1880. március 14-i alapkő-letételt gyors építkezés követte: a város augusztus 16-'án adta át rendeltetésének az új, ekkor még tágasnak tűnő épületet.122

Az iskola személyi feltételei kezdettől elfogadhatóak voltak. Az első, minden tekintetben vegyes tantestület élén 1869 és 1879 között Bárány Ignác személyében határozott, nagy munkabírású, kiváló szakember állott. „Neki köszönhető — idézhetjük Koltait —, hogy a csurgói képző a benne folyó munka és a felmutatott eredmény tekintetében az ország egyik legelső tanítóképzője volt.”123 Igaz, az első évtizedben több, csupán tanítói képesítésű tanár tanított itt, gimnáziumi tanárok rangon alulinak, legfeljebb átmeneti megoldásnak tekintették ezt a munkát. 1875-től viszont már a budai polgári iskolai tanítóképzőben végzett tanárok dolgoztak Csurgón.

A tanítóképzésnek az első tantervekben is tükröződő kialakulatlansága és a kedvezőtlen körülmények ellenére már az első évtizedben sikerült kidolgozni az elméleti és a gyakorlati képzés — más intézetek számára is mintául szolgáló — tartalmát és szervezeti kereteit. Bárány Ignác szigorú igényessége az egyes tárgyak „módszertani menetének begyakorlásában”, a mintaórák, hospitálások és gyakorlati tanítások tervszerű összekapcsolásában mindvégig vezérelve maradt a csurgói képzésnek. Bárány Ignác egyébként a tanítóképzős tanárok szakmai összefogásának egyik kezdeményezője volt; tankönyvírói és szakirodalmi tevékenységét országosan is elismerték. Az 1860-as években több pedagógiai lap — Tanodái Lapok, Iskolai Kistükör, Iskolabarát — szerkesztője volt. Tucatnyi ABC-s, olvasó27