Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 5. Képzés, átképzés; a szervezett továbbképzés kezdetei
A népiskolai közoktatás állapotáról 1870-ben előterjesztett miniszteri jelentésében Eötvös „a legfőbb hiányok ... s legnagyobb akadályok” között másodikként „a kellően képzett tanítók hiányát”, ennek egyik okaként pedig „a képezdék kevés számát” jelölte meg.108 A népiskolai törvény szellemében e hiányok pótlására 1869-ben megnyitott öt állami tanítóképző közöl egy — „miután ... a belsősomogyi ref. egyházmegyének ... szép ajánlatai” ezt soron kívül lehetővé tették — megyénkben, Csurgón kezdte meg működését.109 A tanítóhiány és az oklevél nélküli tanítók viszonylag magas aránya a Ratio Educationis óta rendszeresen felmutatott, nyilvántartott jelenség volt Somogy megyében is. A tankötelezettséget előíró és az iskoláztatás feltételeit szabályozó népiskolai törvény tehát — helyi hagyományokra, korábbi erőfeszítésekre építve — évtizedek súlyos gondjára segített megoldást találni a képezde létrehozásával.110 A népoktatási törvény bevezetése, végrehajtása megyénkben elválaszthatatlanul összefonódik a csurgói tanítóképző történetével. Ennek a „párhuzamos történetnek” az első évtizede fejezetünk tárgya. Elöljáróban a közvetlen előzményeket, a Somogy megyei tanítóképzés előtörténetének egy érdékes, a csurgói református gimnáziumhoz fűződő epizódját mutatjuk be. Az 1850-es évek derekán a belső-somogyi református egyházmegye ■— az Entwurf értelmében fejlesztés nélkül halálra ítélt gimnáziumának megmentésére — elhatározta az iskola bővítését. Az 1855-ös hedrehelyi közgyűlés a rendeletben előírt felsőbb gimnáziumi osztályok helyett azonban az alsó négy osztályra épülő, három osztályosra tervezett „neveléstani fokozat” szervezése mellett döntött. A határozat az autonómiát féltő közvélemény megnyugtatására hangsúlyozta, hogy nem az állami követelésnek akarnak eleget tenni — az iskola bővítése „a tanítóképzés szempontjából szükséges”.111 A hedrehelyi határozat értelmében az 1854-ben indított gimnáziumi ötödik osztályt utólagosan e tagozat első évfolyamának minősítették, így az 1856/57-es tanévben — elvben — már mindhárom osztály működött. Ez a kísérlet nem egyedülálló a korabeli protestáns gyakorlatban. A csurgói tervezet a debreceni és a nagykőrösi református gimnáziumban az V—VI. osztályt elvégzettek részére szervezett tanítóképző tanfolyamokra emlékeztet.112 Az átszervezés az 1854/55 és az 1855/56-os tanévben semmilyen tartalmi változást nem hozott; mint Bódi írja, az V—VI. osztályt „önkényesen nevezték ki preparandiának”.113 Az 1856/58-na elkészített, „a tanító- képzés céljait szolgáló iskolai tanterv” szerint is az I. (V.) osztály anyaga teljesen megegyezett a korábbi gimnáziumi tananyaggal. A szakképzés a II. (VI.) osztályban kezdődött, a gimnáziumi tárgyak mellett itt is mindössze 3 órás oktatástannal. A Ilii. (VII.) osztályban a tanítójelöltek a heti 6 órás „gyakorlati nevelés- és oktatástanon” kívül az elemi iskolai tantárgyak oktatásmódszertanát tanulták volna. A tanterv előírta, hogy „a ne5. Képzés, átképzés; — a szervezett továbbképzés kezdetei 25
