Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

meghívásban részesültünk. Besnardék gyermekei barátaikkal színi előadást rendeztek egy nagyszabású estélyen, amelyre a szülők az összes ismerőseiket meghívták. Nem emlékszem már a színdarab címére, de arra igen, hogy a szereplők milyen ízléses keleti kosztümöket viseltek. Legragyogóbb volt Besnardék Germaine nevű 20 éves leánya, akit apja ezen, szerepében megfestett és legközelebbi kollektív kiállításának a Georges Petit galériában ez a kép volt a központja. Nagyon sikerült színes reprodukció is készült erről a képről.

Néhány bankett is emlékezetes előttem, amelyekre meghívást kaptunk. Ilyen volt a Carriére tiszteletére rendezett bankett, amelyre művészei és baloldali beállítottságú politikusok voltak főleg meghíva. Carriére ugyanis erősen szocialista érzelmű volt, ami a művészetében is kifejezésre jutott. Nagy küzdelemmel élte át ifjúságát. Lhermitte mondta el, hogy mint fiatal művészek piknikeket rendeztek csak azért, hogy Carriéret meghívják, mert senkihez sem fordult segélyért. A műterme bérét nem tudta rendesen kifizetni, barátai adták össze a pénzt és fizették ki a háziúrnak azzal a kívánsággal, hogy ha Carriére nála jelentkezik, azt kell mondania, hogy már kifizette a műterembért, csak nem emlékszik rá, mert nagyon szórakozott. Éhségét bagólével enyhítette és ennek tulajdonították, hogy férfikora teljében gégerákot kapott, ami végzett is vele. Amikor egy alkalommal Carriérenél voltam, ott találtam Mecsnikovot, Pasteur utódját, aki mindent elkövetett, hogy nagy művész barátját megmentse. Carriére tisztában volt bajával, de nem akarta, hogy soktagú családja szo- morkodjék. Szívesen fogadta, hogy zenész, énekes, színész barátai felkeresték és művészetükkel családját szórakoztatták. Piktúrájában sokat foglalkozik családjával. Utóbb felesége és gyermekei voltak kizárólag modelljei. Kevés színnel festett, de tökéletes formaérzékével minden a helyén volt sejtelmessége mellett is. Találóan mondta Besnard tósztjában, a tiszteletére rendezett banketten: Carriére vous étes le peintre de la ma- ternité !38 Sokan mondtak beszédet ezen a banketten, de senki olyan lendülettel, ékesszólással, mint egy nő, Severine, a kiváló újságírónő. Én eddig még nem hallottam nőt nyilvánosan szónokolni, ez volt az első eset és el voltam ragadtatva ennek a nőnek ékesszólásától. Jelen volt ezen a banketten az agg Frederic Passy is, a nagy békebarát, akivel élénk összeköttetést tartott fenn a mi Giesswein Sándor prelátusunk, az első ma^ar békeegyesület megalapítója. Carriére halála nagy veszteség volt a Salon d’Automnera, amelynek ülésein elnökölt és ahol nagy szeretettel vettük körül. Halála után barátai megalakították a Société de Carriére-t, amely emberbaráti feladatokat tűzött maga elé az elhunyt emlékezetére.

Érdemes még felemlítenem azokat a banketteket is, amelyeket Lhermitte és Besnard tiszteletére rendeztek az Institut de Francéba történt megválasztásuk alkalmából. Az előbbire eljött, 90 éve dacára, a nagy tájképész Harpingnie is és elbámultunk, hogy még tósztot is mondott. A piktúra, úgy látszik, éltet, mert Ziem, aki a velencei hangulatokat festette, akkoriban halt meg, 90 éven felül és végig dolgozott. Egy óriási kol38. Carriere, ön az anyaság festője.

96