Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

volt, hogy Ady ezután nagyon összeboronálódott Léda asszonnyal. Néhány év múlva láttam még egyszer Parisban, a Varieté színház egy felvonás közében a terrasse-on, ahol már egy elegáns párisiként mutatkozott. Miután hazaköltöztünk Magyarországra, egy alkalommal kereste velünk a találkozást, de nem sikerült. Özvegyével azonban, Boncza Bertával — Csinszkával —, mikor már újra férjhezment Márffy Ödön kedves kollégámhoz, nagyon összebarátkoztunk. Ö is a Zirzen intézetet, ekkor már Erzsébet Női Főiskolát végezte, mint a feleségem. Berta Ilona, az intézet igazgatónője beszélte nekünk, hogy amikor tanítványait megkérdezte tanulmányaik befejezése után, hogy mik óhajtanak lenni, Csinszka azt válaszolta : egyéniség!! Ez be is következett, mert nagyon eredeti, szellemes és tehetséges lény volt. Utóbb ő maga is kiadott egy nagyon szép verskötetet.

Társadalmi érintkezésünk mind élénkebb lett, mind franciákkal, mind egyéb külföldiekkel és magyarokkal is. Ezidőben kevés magyar élt Párisban. Néhány művész, néhány egyetemi hallgató és mintegy kétszáz iparos. Utóbbiak a magyar egyletben gyakran összejöttek. Az intellektuális elem, inkább csak a nemzeti ünnepélyen jelent meg. Munkácsy után Návay Aladár volt elnökük. Egy ilyen alkalommal ismerkedtem meg Nemeskéri Kiss Pál, 48-as ezredes, francia leszármazottaival. Tudvalévőén az ezredes emigrálása idején ott nősült. Weeks amerikai festőkollégám egyszer elhozott hozzánk egy perzsa herceget. Weeks aztán elmondta, hogy megkérdezte tőle, vajon feleségemet nem vásárolhatná-e meg és elvinné Perzsiába. Ezen jól mulattunk. A magyarok közül Návay Aladár járt hozzánk a leggyakrabban, akit kedvességéért és előzékenységéért nagyon megszerettünk. Miután a nagykövetséghez volt beosztva, szívesen segítségünkre volt bármely ügyünk intézésében is. A követségeknek talán nagyobb szerepük volt ott, a köztársasági elnök mellett, mint a királyságokban. Az akkori osztrák—magyar nagykövet, Khevenhüller igen jóindulattal viseltetett a magyarok iránt, egyébként azonban a nagykövetségen a szellem egészen osztrák volt. Olyan magyar követségi tanácsosunk is volt, aki minket magyarokat is csak németül szólított meg!! Ezt Andrássy Gyulának, mikor Párisba jött, el is panaszoltam. Návay, a magyar kormánynak külön közgazdasági exponense is volt. Ünnepélyek alkalmával díszmagyar ruhájában vagy huszártiszti uniformisában igen jól festett. Különben is szimpatikus megjelenésű, szép férfi volt. Behízelgő modorával és hangjával nagy hatással volt a nőkre. Beleszeretett a bécsi Königs- warter csodaszép lányába, de amikor a családdal szándékát közölte, tudomására adták, hogy a lányt csak Mózes hitű férfi veheti el. Návay már hajlandó lett volna az áttérésre is és közölte ezt az akkori miniszterelnökkel Széli Kálmánnal, aki nagy pártfogója volt. Széli nem ellenezte, azonban amikor Návay a párisi nagy rabbit felkereste ez ügyben s az közölte vele, hogy a circumcisio-hoz is ragaszkodik, ennek már nem volt hajlandó alávetni magát. Ezen részleteket ő maga mondta el nekem nagy szomorúsággal. Az első világháború után Budapesten élve, mint meghatalmazott minisztert a kormány kiküldte Párisba Magyarország képviseletében.

A követségről még eljárt hozzánk Pejacsevich Elemér, a volt hor94