Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

két írtam a Műcsarnok című képzőművészeti szaklapban, az országgyűlésen ugyanis a közoktatásügyi tárca pénzügyi tárgyalása alkalmával Ber- zeviczy, mint előadó nagyon kikelt az ún. szecessziós piktúra ellen. És kifejtettem, hogy az országgyűlés nem illetékes fórum, hogy tudományos vagy művészeti irányok felett bírálatot mondjon. A budget tárgyalásnak osak az lehet a feladata, hogy a megfelelő eszközöket biztosítsa a tudósok és művészek munkájához, mert csak így szolgálhatják a kultúrát. Szakértők feladata megállapítani, hogy tudományos kutatások vagy új művészeti irányok helyes úton haladnak-e, Berzeviczy úgy látszik tehát belátta, hogy igazam van.

Egyébként ezen cikkemet egész terjedelmében közlöm, annál is inkább, mivel közérdekű írásom a háborús időkben elveszett.

„REFLEKSZIÓK

BERZEVICZY ALBERTNEK A KÉPZŐMŰVÉSZETI BUDGET TÁRGYALÁSA ALKALMÁVAL TARTOTT BESZÉDÉRE.

Ismételve történik, hogy a magyar parlament állást foglal modem képzőművészeti irányok ellen. Legyen szabad erre nézve néhány objektív megjegyzést tennem, mert arról a helyről elhangzó nyilatkozatok gyorsan átmennek a mi, művészeti dolgokban járatlan közönségünk gondolkodásába és így megnehezítik, igazságtalanul egyenlőtlenné teszik a régi és új művészeti irányok nagyon is szükséges mérkőzését, a harc pedig főeleme a haladásnak.

Nézetem szerint ilyen beavatkozást gyakorolni csak akkor érezheti magát hivatva valamely nemzet parlamentje, ha a közerkölcsiségre való káros befolyást lát, amiről ez esetben nincs és nem is lehet szó, mert hogy hol keresi motívumait a művész és milyen irányú a felfogása, azt egy sokkal magasabb fórum, a kor eszmevilága állapítja meg, hogy pedig művészet-technikai dolgok, pl. színeink skálája vagy túlságos impresszionisztikus modorunk stb. fölött ítélkezzék, ez éppen olyan volna, mintha orvostani vagy egyéb tudományos kérdések fölött akarna dönteni a parlament.

Nem is gyakorolta ezt a befolyást sehol, és ott van pl. a francia, amely egyenlő mértékben támogatja a Sociétá des Artistes Francais és a Société des Beaux-Arts-t, az akadémikusok és a modern művészek két nagy társulatát. Minket azonban a mérsékelt támogatásért kezdenek agyongyámolítani, kormány és parlament.

Berzeviczy Albert országgyűlési képviselő úr ugyan elismeri, hogy a modem művészeti irányok is termelnek becses és értékes műveket, de erősen elítéli a túlhajtásokat, amit pedig sohasem kerülhetünk ki akkor, ha valami újat akarunk alkotni, éppen úgy, mint az emberi produkció bármely más terén és éppen ezen túlhajtások az összehasonlítás által élesítik az ítéletet és segítik megkeresni a helyes utat. Az impresszonizmus vakmerősége nélkül sohasem jutott volna a tájképfestészet pl. arra a még el nem ért magaslatra, amelyen áll. De a mi tárlatainkon vajmi csekély mértékben jelentkeznek a szélsőségekben csapongó művek, mert ezeket részben visszaszorítja már a jury, de a művészek maguk is, bármennyit jártak légyen is külföldön és ismerjék a legújabb eszmeáramlatokat, itthon letelepedve, mérséklik magukat, hogy valamivel közelebb jussanak a közönség leikéhez. Ilyen nyilatkozatok nálunk csak gyengítik a művészek komoly munkássága iránt a közönség bizalmát és maholnap úgy lesz feltüntetve a fiatal művészgeneráció, mint egy minden analízisre képtelen, csak a külföldet majmoló zabolátlan csoport, holott éppenséggel nem szolgált rá, almikor nem törődve a közönnyel, még mártíromság árán is küzd művészi ideáljaiért. Mert nem tételezhetném fel egy olyan magas művészi intelligenciától áthatott elméről, amilyen Berzeviczy és amilyen sajnos, csak igen kevés van a magyar állam57