Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Zemplényi Tivadar kollégánk vett el feleségül, és már Münchenből ismertem őket.

Ügy éreztem, hogy kellemesen fogom magamat Budapesten érezni. Nyáron át festett képeimet felhoztam, revideáltam, hogy a téli tárlaton kiállítsam 12 munkámat. Akkor állítottam ki: édesanyám életnagyságú arcképét, egy kaszáját köszörülő munkás életnagyságú térdképét, a breton halászokat, a vargai parasztfejeket, a hazatérő aratókat és bretagne-i tengeri hangulatokat. Jól szerepeltem ezen a kiállításon, ami fontos is volt, hogy jövendőbeli menyasszonyomnak, mint festő méltóan mutatkozzam be. Ezt a kiállítást Ferenc József személyesen nyitotta meg, 70 éves volt akkor és még daliás alak. Mi művészek a Képzőművészeti Társulat igazgatóságával fogadtuk. Frakkot kellett öltenünk, így volt akkor előírva. A király egyszerű két lovas nyitott hintóbán érkezett tábornoki uniformisában, de minden rendőri asszisztencia nélkül. Wlassics Gyula akkori köz- oktatásügyi miniszter és Telepy Károly műtáros kalauzolták. Ezen a kiállításon szerepelt László Fül'öp három nevezetes képe: XIII. Leó pápa, Rampolla bíboros és Trány grófnő, Erzsébet királyné nővérének arcképe. Amely kép előtt a király hosszabb ideig megállt, annak jeléiül, hogy megnyerte tetszését, a festőt bemutatták. Nagyfokú érdeklődést mutatott László képei előtt, ami érthető volt, hiszen az egyik kép a nagy pápát ábrázolta, aki az apostoli király szívéhez közel állt. Különösen érdeklődött Lászlónál Rampolla egyénisége iránt, aki mint a Vatikán államtitkára nagy politikai tekintély volt, de franciabarát és a reakciósokkal szemben erősen szocialista gondolkodása lehetett az oka, hogy a következő pápaválasztás alkalmával Ferenc József utoljára gyakorolta az ő pápává választása ellen vétó jogát.

Ferraris festőt is itt mutatták be gyönyörű felesége arcképe előtt, aki mellette állt és szintén be lett mutatva. Amikor a harmadik jobb oldali terembe értünk, ahol az én képeimből több szerepelt, a hazatérő aratók tetszett neki és ekkor Wlassics miniszter engem is bemutatott. Illő távolságban meghajtottam magam, de a király hozzám lépett és mint egy kedves bácsi kikérdezett, hol végeztem tanulmányaimat, mely mestereknél, és elismerését fejezte ki munkám felett. Azután a mellettem lévő képet dicsérte, de ez már nem az én munkám lóvén, minthogy a király még mellettem állt, megdicsérte, mire megjegyeztem, hogy azt nem én festettem. Erre kedvesen annyit válaszolt, hogy: azért az is nagyon szép. Ügy emlékszem Poll Hugo egy pastellje volt, aki akkor még Párisban élt. A szoborcsarnok melletti kis teremben volt Alakok a falumból című képem és itt már mint ismerős kérdezte tőlem, ezek az alakok melyik megyéből valók? Mikor a harmadik nagy termen áthaladt, ahol a breton halászok című képem függött, megjegyezte Telepynek: ez nagyon szecessziós! Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a király magyar beszédében volt ugyan idegenszerűség, de egész jó kifejezéseket használt.

Ezen királylátogatással kapcsolatban meg kell még valamiről emlékeznem, ami nagy elégtételemül szolgált. A királynak történt bemutatásom után hátrábbvonulva odajött hozzám Berzeviczy Albert és bemutatkozott. Ez, a nagy szerepet játszó férfiútól nagy megbecsülést jelentett, de jellemezte meglepő tárgyilagosságát is. Ugyanis talán egy fél évvel ezelőtt cik56