Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

lyen napnyugtakor robogott el előttünk a Dombóvár—pécsi vonat, az ösz- szeköttetést szimbolizálva a nagyvilággal. Ez a kis Varga nagyon megőrizte népies régi jellegét épületeivel, népe tatár fejével és viseletével. Éreztem, hogy ez a kis falu kincsesbányája lehet piktori munkálkodásomnak. Először a kápolnából kiáramló asszonynépről festettem tanulmányokat egy nagyobb képtervemhez. A tanulmányok érdekesek voltak, de a nagy képet nem festettem meg. Egyes tipikus alakokat festettem, akik közül a legérdekesebb volt az öreg Cserfán Farkas, aki még befonva viselte kétoldalt a haját, úgynevezett csimbókokat viselt. Azután érdekes volt a két Balogh testvér, Ádám és János, akiket szőrmekucsmában festettem. Ezt a három alakot egy keretbe foglaltam triptichonszerűen és Alakok a falumból címmel Budapesten, majd Páriában is kiállítottam. A Cserfán Farkast párisi kollekciómból ellopták, Balogh Ádámot Petrovich Elek vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum részére. Ekkor festettem meg a Hazatérő aratók-at is, amely képiemet Wlassics miniszter vásárolta meg és Pécs városának ajándékozta. Ezen képeim 1901-ben, a Téli Tárlaton kerültek kiállításra a budapesti Műcsarnokban. A Vitatkozó francia papok és a Nimfa című képeket mind a sajtó, mind kollégáim kedvezően fogadták.

Kiállításom sikere arra az elhatározásra bírt, hogy Budapesten telepszem meg és műtermet keresek. Elhatározásomat egy más esemény is befolyásolta. Szerelmes lettem, komolyan. Az 1900. év farsangján lejött Budapestről az édesanyám elnöklete alatt rendezett jótékonysági bálra Tiller Sámuel János, 18 éves leányával, Ellával. Előző nyáron ugyanis anyám a budapesti Lukács fürdőben kúrát tartott reumatikus fájdalmai ellen és felvitte magával Emma nővéremet is. Egy napon megismerkedett Tillerrel, aki Kaposvárról származott és meghívta őket svábhegyi villájába. Édesanyámnak nagyon megtetszett Ella. Mikor hazaérkezett áradozva beszélt róla és közölte azt is, hogy meghívta őket a farsangi bálra. El is jöttek szállodában laktak, de nálunk étkeztek. Megkaptuk anyánktól az utasítást, hogy a vendégkisasszonnyal foglalkozzunk, hogy jól érezze magát. Arra gondolt, hogy Károly fivérem, aki már 29. évében volt és falun élt, mert ő vezette a gálosfai gazdaságot, már megnősülhetne és feleségül vehetné Ellát, akit ő nagyon megszeretett. Én loyalisan átengedtem neki az udvarlást és inkább hallgatagon viselkedtem, de nem is gondoltam házasságra, minden gondolatom a piktúra volt.

Károly fivérem szép szál fiú volt, aki sikerrel végezte a hallei egyetem mezőgazdasági fakultását és már kitűnő gazda hírnévnek örvendett. Elevenebb, temperamentumosabb volt mint én, és bíztam benne, hogy Ellát meg fogja hódítani. Kisebb német városban végezvén tanulmányait, azután falun élve tán nem volt annyi társadalmi rutinja még, mint nekem, aki már éveket töltöttem Párisban. Ellát hamarosan észrevettük, jobban érdekelte a piktor. A fiatal lány élénksége, szellemessége engem is meglepett, de azért még passzív maradtam. Legjobban zongorajátéka hatott rám, amiben sok mélység, egyéniség nyilatkozott meg. Tillerék, látszott, nagyon jól érezték magukat három napi kaposvári tartózkodásuk alatt és Ella azzal búcsúzott tőlem, hogy vár Budapestre, ahol már tudta, műtermet szándékozom bérelni.

53