Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)
Visszaemlékezés
tem is, mert nem állhattam volna meg, hogy az ecset egészen pihenjen, de alig volt kezemben a diploma, vágytam vissza Párisba, a művészi atmoszférába. Nem vártam be az őszt, a szép falusi nyarat is feláldoztam és utaztam Párisba. Pár hónapra ismét beiratkoztam a Juliánba aktokat festeni, hogy újra belejöjjek a pikturába és nyárra készültem a tenger mellé, valami jelentősebb képet festeni. Vargán ugyanis megfestettem egy kocsmajelenetet, amelyen egy tipikus paraszt az újságból olvas fel, amelynek utóbb az a címe lett: Mi hír a viharsarokban? Ez a képem sötéten ütött ki, igaz, hogy egy sötét helyen is festettem. Páris levegője újra felvillanyozott. Sajnáltam a müncheni intermezzót, visszarántott a sötétebb, komorabb piktúrába. Ha 24 éves koromban tovább Párizsban maradok, piktúrám kétségtelenül világosabb, üdébb színek felé tendál. Bár Bastien Lepage és Dagnan Bouveret még nagyon számítottak a fiatalok előtt, de sokan lelkesedtek már Manet, Besnard, Renoir, Claude Monet, Pissarro piktúrájáért. Alig vártam már, hogy a szabad természetben önállóan festhessek. Választásom Beg-Meil-re esett, egy kis bretagnei tengerparti helységre, Concameau halászváros szomszédságában. Malonyay Dezső irányított ide. Ö ott töltötte az előző nyarat Mednyánszky, Pékár Gyula és Som- ssich József társaságában. És sokat voltak együtt Harrison amerikai festővel, aki ott festette brilliáns tengerképeit, melyek közül a luxembourgi modern galériában is látható volt egy kép, melyet nagyon szerettem. Malo- nyayékkal nagyon összebarátkoztam akkor. Mikor először beléptem lakásukba, azt hitték, hogy Justh Zsigmond barátjuk érkezett meg, mert reá emlékeztettem őket, mondták, szőke szakállammal és megjelenésemmel. Ök egészen beleélték magukat a párisi életbe. Malonyayné kitűnően értett a konyhaművészethez. Egy jó diner után, egy szép holdvilágos májusi estén, a rue Vaugirard-i lakásuk balkonján beszélték el szellemesen, sok humorral, hogy kerültek ők Kolozsvárról Párizsba. Malonyay középiskolai tanár volt és tanította a gazdag Hutfless bankárcsalád szép lányát, Blankát. Ez beleszeretett, de az a szerencsétlenség történt, eljegyzésük után a bankárcsalád könnyelmű pénztárosa a bankot bukásba vitte. Elmesélték, hogy hogyan fényképeztették a kolozsvári családi házat és hogyan árverezték el a szép lakásberendezést. Nem akartak tovább Kolozsváron maradni és De Górandó Antónia tanácsára Párisba költöztek, ahol a De Gerando család párisi lakásuk használatához juttatta őket. Egyébként a Budapesti Hírlap munkatársa és tudósítójaként küldte ki Malonyayt, aki abban az időben már mint író is feltűnt. Mindenképpen értett a pénzszerzéshez. Szerkesztett egy magyar—francia szótárt pesti könyvkiadó megbízásából és Polignac herceggel, akivel alighanem Justh Zsigmond hozta össze, fordította Petőfit franciára. Nagyon kellemes causeur14 volt, élvezetes volt a társasága. Szidták Hook Jánost, aki előző évben Párisban volt és nem paphoz méltó életet folytatott. Kiutazásának fő oka volt, hogy Szikszay Ferivel, Párisba kiküldött barátnőjét, J. Ilonát, egy magasrangú tisztviselő nagyműveltségű és szép lányát, akivel egy képviselői kampány alatt ismerkedett meg, viszontlássa. A nőt Hock szellemi kvalitásai 14. Csevegő. 43
