Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

A "visszaemlékezéseim" elé

A „VISSZAEMLÉKEZÉSEIM” ELÉ

Kunffy Lajost mindig meleg szálak fűzték a kaposvári múzeumhoz. Gyakori vendége volt elődömnek, a néprajztudós Gönczi Ferencnek. Később, élete utolsó évtizedében minden kaposvári útja alkalmából betért hozzánk a Rippl-Rónai Múzeumba. Korát messze meghaladó erővel dolgozott, mint ember és művész, és mert Somogy a nagy festők hazája volt, tehát sokat adott a megye közönségének véleményére is. Erről a kapcsolatról jelentős hírlapi gyűjteményt lehetne összeállítani a somogyi sajtóból. Így nemegyszer hozta föl hozzám terveit, kéréseit és sokszor a sokat tapasztalt és világlátott ember tanácsait is épp képzőművészeti gyűjteményünk, képtárunk fejlesztése érdekében. Múzeumunk több jelentős kiállításon mutatta be képeit. Mindebből aztán olyan barátság szövődött, hogy még életében felkérte múzeumunkat, válasszuk ki nagyszámú és értékes életművéből azokat a képeket, amelyeket életművéből jelentősnek tartunk és fontosnak, hogy képtárunkat gazdagítsák. Ez meg is történt s ő ezeket nagylelkűen, minden ellenszolgáltatás nélkül a Rippl-Rónai Múzeumnak adományozta.

E baráti találkozások mind gyakoribbak lettek és egyre hosszabb és érdekesebb beszélgetései közben olyan művészettörténeti adatok, érdekes történetek, művé szét elméleti és gyakorlati kérdések kerültek szóba, hogy lejegyzésüket kötelezőnek éreztem. Fontosnak a 19—20-ik századi magyar művészvilág körképének felvázolásához és jelentős művészek életének s életszakaszainak megértéséhez. Kunffy Lajos kitűnő előadó és pontosan fogalmazó, jó emlékező, színes egyéniség volt. Elbeszélései sokszor versenyre keltek életképeinek, arcképeinek színes tárgyilagosságával. így aztán többször is kértem, hogy amit elmondott, vagy már néhány lapon megkezdett, mindazokat rendszerbe foglalva írja meg életrajz, vagy visz- szaemlékezés formájában. Meg is tette és mind többször hozta föl irodámba a jól olvashatóan írt, egyre érdekesebb és egyre gyarapodó mű lapjait. Sokszor fölolvasta, máskor nálam hagyta olvasásra ezeket a kéziratokat, melyeket most így együtt megyénk, mint az életmű tulajdonosa a magyar közönség elé bocsát.

Hosszú élet (1869—1962) diktálta ezt az emlékezést. Éppen ezért mélyen és messze magába tekintő és nagytávlatú Kunffy Lajos írása a lélek, a mesterség és a művészet világába. így nemcsak művészettörténeti, de művelődéstörténeti szempontból is igen értékes. Érdekes mű, mert szer3