Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)
Visszaemlékezés
Akadémiára, hogy beiratkozzam. Balló Ede, akivel az előző este a Grand Gafé-ban megismerkedtem, felajánlotta, hogy ő majd bevezet Jean Paul Lorrens és Benjamin Constant osztályába, ahol ő is dolgozott. A beiratkozás és félévi tandíj lefizetése után bemutatott a Monsieur Signoretnek, a massiernak. Így nevezték a növendékek által választott osztályfelügyelőt. Balló helyezte el a festőállványt a nagyszámú növendékek által körülállt és körülült, pódiumon álló szakállas férfimodell rajzolásához. Úgynevezett Ingres papíron rajzoltuk szénnel az aktokat, felváltva nőt vagy férfit. Csak férfinövendékek voltak az osztályban, a női növendékek — akkor még Párisban is — más épületben, sőt más utcában is dolgoztak. Aránylag még nem sok nő választotta hivatásául a művészi pályát, bár olyan nagy elődjeik voltak már, mint Vigée Lebrun és Rosa Bonheur. Utóbbi még élt is akkor. A feminizmus Franciaországban még nem volt úgy kifejlődve, mint más országokban. Idegenkedtek akkor még a férfipályáktól. A francia nő úgy érezte, hogy bájával, nőiességével, ízlésével, kedvességével is eléggé érvényesülhet a férfiak mellett. Úgy is volt, hogy minden nagy ügynél lehetett mondani: „Cherchez la femme.”5 Balló kitűnő útmutatóm volt az Akadémián. Hét-nyolc évvel nálam idősebb és már kinevezett rendes rajztanára volt az egyik budapesti középiskolának, amikor egy évi szabadságot kapott külföldi tanulmányútra. Már hónapok óta Párisban volt, rajzolt a Juliánban és másolt a Louvre- ban egy Velasquez női arcképet, jó hírnévnek örvendett. Annyira érdekelte Velasquez technikája, hogy elhatározta, behatóbban tanulmányozza és nemsokára nagy sajnálatomra elutazott Madridba, ahol a Pradoban erre bőven volt alkalma. Már Budapesten, mint portraitista jó hírnévnek örvendett. Bemutatkozva Madridban az osztrák—magyar követségen a nagykövet megbízta életnagyságú arcképének megfestésével, azután a nagykövet ajánlólevelével utazott tovább Rómába, ahol egy nagyon szép Piétát festett. A következő arcképe láttán a Hohenlohe család hívta meg Németországba, több családtag megörökítésére. Balló tanulmányút járói egy nagy csomó pénzzel érkezett haza, amelyen megvásárolt a városligeti fasorban egy nagy villatelket, amelynek parkjában egy műteremház volt 3 műteremmel. Itt egy emeleti műtermet magának berendezett, a másikat Jendrassik Jenő bérelte és a földszintit, lakással, Telepy Károly családja foglalta el. 1901-ben, vőlegénykoromban több hónapot Budapesten töltvén, én is használtam Balló műtermét, mert ő akkorra, már a telek utcai frontján, egy kétemeletes villapalotát építtetett, melynek legfelső emeletén magának egy igen szép, artisztikusan kiképzett műtermet rendezett be. Jendrassik szomszédságában igen jól éreztem magam, mert Jendrassik kitűnő koponya volt és feljegyeztem azt is róla, hogy a művészek legjobb szónoka volt. Munkácsy temetésekor Hock János és Berzeviczy Albert után, a két közismert szónok után is ő beszélt a leghatásosabban. Ballóról még annyit el kívánok mondani, hogy fiatal korában a kollégák furcsának találták nagy takarékosságát, de meg voltak hatva, amikor öregségére a 5. Keresd a nőt! 26
