Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Akadémiára, hogy beiratkozzam. Balló Ede, akivel az előző este a Grand Gafé-ban megismerkedtem, felajánlotta, hogy ő majd bevezet Jean Paul Lorrens és Benjamin Constant osztályába, ahol ő is dolgozott. A beiratko­zás és félévi tandíj lefizetése után bemutatott a Monsieur Signoretnek, a massiernak. Így nevezték a növendékek által választott osztályfelügyelőt. Balló helyezte el a festőállványt a nagyszámú növendékek által körülállt és körülült, pódiumon álló szakállas férfimodell rajzolásához. Úgynevezett Ingres papíron rajzoltuk szénnel az aktokat, felváltva nőt vagy férfit. Csak férfinövendékek voltak az osztályban, a női növendékek — akkor még Párisban is — más épületben, sőt más utcában is dolgoztak. Aránylag még nem sok nő választotta hivatásául a művészi pályát, bár olyan nagy elődjeik voltak már, mint Vigée Lebrun és Rosa Bonheur. Utóbbi még élt is akkor. A feminizmus Franciaországban még nem volt úgy kifejlődve, mint más országokban. Idegenkedtek akkor még a férfipályáktól. A fran­cia nő úgy érezte, hogy bájával, nőiességével, ízlésével, kedvességével is eléggé érvényesülhet a férfiak mellett. Úgy is volt, hogy minden nagy ügynél lehetett mondani: „Cherchez la femme.”5 Balló kitűnő útmutatóm volt az Akadémián. Hét-nyolc évvel nálam idősebb és már kinevezett rendes rajztanára volt az egyik budapesti kö­zépiskolának, amikor egy évi szabadságot kapott külföldi tanulmányútra. Már hónapok óta Párisban volt, rajzolt a Juliánban és másolt a Louvre- ban egy Velasquez női arcképet, jó hírnévnek örvendett. Annyira érde­kelte Velasquez technikája, hogy elhatározta, behatóbban tanulmányozza és nemsokára nagy sajnálatomra elutazott Madridba, ahol a Pradoban er­re bőven volt alkalma. Már Budapesten, mint portraitista jó hírnévnek örvendett. Bemutatkozva Madridban az osztrák—magyar követségen a nagykövet megbízta életnagyságú arcképének megfestésével, azután a nagykövet ajánlólevelével utazott tovább Rómába, ahol egy nagyon szép Piétát festett. A következő arcképe láttán a Hohenlohe család hívta meg Németországba, több családtag megörökítésére. Balló tanulmányút járói egy nagy csomó pénzzel érkezett haza, amelyen megvásárolt a városligeti fasorban egy nagy villatelket, amelynek parkjában egy műteremház volt 3 műteremmel. Itt egy emeleti műtermet magának berendezett, a másikat Jendrassik Jenő bérelte és a földszintit, lakással, Telepy Károly családja foglalta el. 1901-ben, vőlegénykoromban több hónapot Budapesten töltvén, én is használtam Balló műtermét, mert ő akkorra, már a telek utcai frontján, egy kétemeletes villapalotát építtetett, melynek legfelső emeletén magá­nak egy igen szép, artisztikusan kiképzett műtermet rendezett be. Jend­rassik szomszédságában igen jól éreztem magam, mert Jendrassik kitűnő koponya volt és feljegyeztem azt is róla, hogy a művészek legjobb szóno­ka volt. Munkácsy temetésekor Hock János és Berzeviczy Albert után, a két közismert szónok után is ő beszélt a leghatásosabban. Ballóról még annyit el kívánok mondani, hogy fiatal korában a kollégák furcsának ta­lálták nagy takarékosságát, de meg voltak hatva, amikor öregségére a 5. Keresd a nőt! 26

Next

/
Thumbnails
Contents