Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)
Dr. Kunffy Zoltán: Epilógus
EPILÓGUS A visszaemlékezések az 1953. évvel befejeződtek, de nem fejeződött még be az a munkás élet, amely bár mindinkább az öregség különböző bajainak kitéve, de töretlen optimizmussal és akaraterővel, az alkotás vágyától hajtva továbbdolgozott és alkotott, egészen 1962 márciusában bekövetkezett haláláig. Ez alatt az utolsó kilenc év alait somogytúri magányában csak a festészetnek élt, korához képest sokat alkotott, több tanítványát oktatta és a sok megpróbáltatás után — a kormányzat részéről mindjobban megnyilvánuló elismerés és megbecsülés révén — a megérdemelt elégtételben részesült. Kilencvenéves jubileuma alkalmával somogytúri műtermét nyilvános képtárrá nyilvánították, ahol évenként sok százan keresték fel az agg mestert, hogy műveiben, saját kalauzolása mellett gyönyörködhessenek. Utolsó hattyúdala a műcsarnok által 1960/61-ben az Ernst Múzeumban rendezett nagyszabású életműbemutató kiállítása volt, melyen a munkásságát méltató megnyitó beszéd után, megköszönve a kormányzatnak a kiállítás rendezését, még annak a reményének adott kifejezést, hogy a művészetet tovább szolgálhatja. Tette is ezt mindaddig, amíg a Sors ezt megengedte neki. Aztán szerényen, csendesen — mint egész életében — bezárkózott a somogytúri fából elkészített tölgyfakoporsójába és Somogy- túron, az általa épített műterme mellett, ahol annyira szeretett élni, élvezve a változatos somogyi táj szépségeit, ahol annyi festői témát fedezett fel és örökített meg, örök pihenőre tért. Dr. Kunffy Zoltán 143
