Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Felkerestünk szerb festőket is, akik közül többen a pesti Minta- rajziskola növendékei voltak, jelentősebb azonban nem akadt köztük, de egy szobrász igen, Rosandics, akinek erőteljes munkáit láttuk. A kiállí­tásnak szép anyagi sikere volt, főleg Rudnay romantikus művei találtak vevőre, de Iványitól és tőlem is vásároltak képet. Tőlem egy ragyogó nap­fényben festett almafát, alatta a piros almákat szedő nővel, vette meg eg'y Frank nevű magyar származású építész. Popovics nevű közoktatásügyi minisztériumi államtitkár közölte velünk, hogy magasabb rendjelet szándékoznak átadni nekünk elutazá­sunk előtt, de mi ezt elhárítottuk azzal, hogy nem akarjuk kollégáink fél­tékenységét felkelteni és politikai okokból is jobbnak véltük ennek mel­lőzését. A belgrádi kiállítás erkölcsi és anyagi sikere arra bírta Frankel műkereskedőt, hogy Bukarestben is megrendezi a kiállítást. Az admi­nisztrálásra Szelvényű, volt katonatársát kérte fel, művészeti előadóvá pedig Lázár Béla dr. tanárt. Most a miniszter engem kért fel reprezen- tálásra a belgrádi sikerek alapján. Szívesen vállalkoztam erre, mert re­méltem, hogy ismét hasznos szolgálatot fogok tehetni. Khuen Héderváry Károly külügyminiszterünk helyettese beajánlott bukaresti követünknek, Magyar Antalnak, aki nem mondhatnám, hogy megfelelő előzékenységgel fogadott, talán féltékenységből, de mégis megtette, hogy egy ötórai teát rendezett tiszteletemre, amelyen több politikai vezető emberrel ismerked­hettem meg. A kiállításra személyesen hívtam meg Jorga miniszterelnököt, aki ezt nagyon szívesen fogadta. A megnyitásra kis beszédet készítettem, me­lyet előzőleg bemutattam követünknek, nehogy utólag nehezményezzen valamit. Vele volt Gratz Gusztáv külügyminiszterünk is a kiállításon, aki éppen akkor időzött Bukarestben, a magyar—román kereskedelmi Kama­ra megalakítására. A miniszterelnök déli egy órára mondta be magát a kiállítás megtekintésére, de akadályozva lévén, csak később érkezett. így követünk és Gratz Gusztáv nem tudták bevárni, mert ebédre voltak hi­vatalosak. így hát exkuzálták magukat. A miniszterelnök két órára érke­zett, én fogadtam és elmondva rövid beszédemet, Jorga egy hosszú be­széddel válaszolt. Olyan nagyra becsülte ezt a gesztust, hogy nyomban megajánlotta viszonzásul egy magyar irodalmi tanszék felállítását a bu­karesti egyetemen. Szavát meg is tartotta, mert ottlétem két hete alatt a tanszéket már fel is állították. A kiállítás nagyon tetszett neki, sokáig időzött a képek előtt és nagy szakértelemre való megjegyzéseket tett. Mű- történelemmel sokat foglalkozott és mint egyetemi tanár vendégként a párisi egyetemen is tartott előadásokat a román népművészetről, amiről több jelentős művet is írt. Távozása előtt meghívott ebédre, de mivel el­utazóban voltam pár napra Budapestre, elnézését kértem, hogy a megje­lölt napon nem jelenhetek meg, mire nagyon kedvesen arra kért, hogy visszatértemkor jöjjek. Feleségével, mondta, magyarul fogok tudni be­szélgetni, mert ő Budapesten az Erzsébet Leány Nőiskolát végezte, ame­lyet nagyon kedves emlékezetében tart. Mialatt távol voltam, Jorga elkí­sérte Károly királyt Orsovára, ahol találkozója volt Sándor szerb király- lyal. De ott is eszébe jutottam és telefonált feleségének, mikor érkezek vissza és mikor vár ebédre. Ez az ebéd egészen családias jellegű volt. Ki-

Next

/
Thumbnails
Contents