Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

előadni, mint Sauer. Estélyeinken megjelentek rendszerint a nagy zene­kedvelők, Hubayék, Klebelsberg Kunóék, Szalay Gáborék, Sommsich Jo­lán és Andor, Giesswein Sándor, Perczel Györgyék, Sándor Erzsi, Odry Árpád, Petri Pálék, Petrovics Elek, Hevesi Sándorék és néhány művész barátom és kollégám is, mint Ballóék, Edvi Illés Aladárék, Ybl Ervin mű­történész stb. Feleségem igen értett a háztartáshoz és a somogytúri borok is hozzájárultak a jó hangulat kialakulásához. Ez időben sok arcképet is festettem, így Giesswein Sándorét is, amelyet később a Szent István Akadémia vásárolt meg. Tallián Andort, Somogy megye alispjánját — a megye megbízásából — díszmagyarban, Kaeskovics alispánt Somogytúron festettem, egy hetet töltött nálunk s ez idő igen kedélyesen telt el. Szerette a jó konyhát és ebben része is volt, mert öreg Ábrahám Zsófi szakácsnőnk, aki akkor már negyedik évtize­dét töltötte családunkban, kiválóan értett a konyhai művészethez. Kacs- kovics még a konyhába is kiment, hogy megdicsérje Zsófit, egy-egy még a rendesnél is jobban sikerült ebédért vagy vacsoráért. Zsófi Zala me­gyéből származott át Somogyba s bár szüleitől néhány holdat és házat is örökölt, nálunk maradt, mert passziója volt a főzés és ebbeli tudását — úgy vélte — nálunk inkább kiélheti, mintha saját otthonában élne egye­dül. Hűséges, jóságos lény volt, aki csak egész öreg korában ment haza, de még akkor is levelezett velünk, míg egyszer csak elhallgatott, mert meghalt szegény. Ebben az időben festettem meg Kovács-Sebestyén Gyula kaposvári polgármester arcképét is a városháza részére. Igen jól sikerült, hisz gyer­mek és ifjúkori barátom volt. Nagy képzettségű és tudású férfi volt és fe­lette népszerű. A közkedvelt Szigethy családból nősült, amely családhoz tisztelet és szeretet kötött. Mikor felesége és testvére eljöttek a képet meg­nézni, könyezni kezdtek, oly hűnek találták. Abban az időben készült továbbá Beck Soma arcképe is, aki a Hitelbank egyik igazgatója volt, majd dr. Káldor Gyula ügyvéd, Mayer Margit, a szép Halász Jánosné stb. arcképei is. Somogytúron viszont foly­tattam a mezőgazdaságra vonatkozó képeimet. Ekkor készült az „Ebédlő aratók”, „Ebédet vivő asszony”, melyet Moszkvába vittek, s „Kévehor­dók”, a „Pásztorház”, amelyet később a gödöllői cserkész világösszejöve­tel propagandafüzetén színesen reprodukáltak. Majd Egyed nevű aratóról több aratási kép is készült, aki szinte szimbolikus alakja volt a magyar ara­tónak. Egyik képe Rómába került egy reprezentatív kiállítással és az olasz Nemzeti Bank vásárolta meg. Ekkor készült egy nagy triptichon „Mező- gazdasági munkáscsalád” címmel. Először a középső képet festettem meg, amelyen az apa éppen a kenyeret szegi meg és az anya a legkisebb gye­reket tartja ölében. A legnagyobb leány a levest tálalja fel. Ez a család nagyon megfogott, mert a gyermekek száma már nyolcra emelkedett és az anya még mindig a legszebb arcú volt köztük. Szinte madonnaszerű volt az arca. Ezt festettem a legnagyobb passzióval. De a gyerekek is mind dolgosak és kedvesek voltak. Mikor a nagy kép elkészült (2 m magas és 4 m széles), akkor fogtam hozzá az oldalképekhez, melyek egyike az első gyermek bölcsőjét ringató anya, a harmadik kép az anya halálát, a koporsó előtt álló apát, karján a legkisebb gyerekkel ábrázolja. Az odalképeket 119

Next

/
Thumbnails
Contents