Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Egy volt operai karmesterre bízta, aki készülőben volt egy betegszállító vonattal leutazni Olaszországba, de nem tudott elutazni és így a levél sem ment el. Ez időben Jászi gyakran megfordul Somogytúron. Nagyon foglal­koztatta akkor a földreform és töprengett a földbirtok maximuma fölött. Ö 500 holdban kívánta megállapítani a maximumot, én azon a nézeten voltam, hogy nem lehet ezt generálisan rögzíteni. Egyes vidékeken, ahol nagy a földéhség talán jobban kellene felaprózni a birtokokat, viszont más vidékeken, ahol a föld formációja sem engedi meg a birtok megbon­tását vagy az okszerű gazdálkodáshoz célszerű lesz nagyobb területeket együtthagyni. De nem jutott a tervezett földreform tovább, mint házhe­lyek kötelező leadásáig. Ezt is már csak a Bethlen kormány alatt tették meg elkésve. Én még a törvény megalkotása előtt elhatároztam, hogy a község belterületén lévő földjeimet kiosztom házhelyeknek. A megyei gaz­dasági felügyelőség azt proponálta, hogy fél holdas telkeket adjak, én azonban családonként egy—egy kát. holdat adtam olyan minimális áron és olyan kedvező feltételek között, hogy a legtöbben néhány év múlva, a devalváció kellős közepén, két napi napszámbérnek megfelelő összeggel fizethették ki a kapott egy kát. hold területet. A Károlyi kormányzat nem sokáig tarthatta magát, mert az entente nem támogatta és előretört a kommunista párt Kun Béla vezetésével. A Tanácsköztársaság idején nem került földreformra a sor, hanem terme­lőszövetkezeteket alakítottak és a birtokok volt tulajdonosai részben, mint vezetők lehettek a gazdaság élén, ha ugyan az alkalmazottak elfogadták őket. Engem a kaposvári központban meghagytak a birtok vezetőjének. Megjegyzem, hogy a termelőszövetkezetek megalakítását Jászberényi András akadémiai tanár, aki akkor a Földművelésügyi Minisztériumban volt alkalmazva, kezdeményezte Somogy megyében. Később, amikor őt ebbeli szereplése miatt állásából elbocsátották, felkértem gazdaságom irá­nyítására s azt közel 10 éven át végezte. Először a kaposvári Esterházy 40 000 holdas uradalomban, melynek bérlője a MIR volt, kezdték meg a termelőszövetkezetek kialakítását. A Tanácsköztársaság azonban hamarosan megszűnt s ezzel együtt a termelőiszövetkezetek is. Megalakult a szegedi kormány, bevonult Horthy Budapestre. Még grasszáltak egyes ellenforradalmi bandák, mint a Bri­tannia szállodában székelő tisúti különítmény, amelyektől nehezen lehe­tett az országot mentesíteni. Végre Bethlen került a miniszterelnöki szék­be, akinek sikerült konszolidált állapotokat létrehozni és az országnak külföldön is a tekintélyét helyreállítani, különösen akkor, amikor Musso­lini Magyarország pártjára állít és az angol Rothmere lord a francia Guillaume szobrásszal szobrot készíttetett, melyet a Szabadság téren állí­tottak fel. Itt álltak az elszakított országrészeket szimbolizáló és gyászoló szobrok is, amelyek nagyon erőteljes és kifejező alkotások volitak. A leg­jellemzőbben a Hiszek egy Istenben kezdetű vers fejezte ki a nacionalista gondolatot. Később a német és olasz külügyminiszterek közbelépésére történtek ugyan némi határkiigazítások Magyarország javára, de ebben sem volt sok köszönet. 117

Next

/
Thumbnails
Contents