Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Mátyás, előzőleg a lengyeltóti uradalomban volt 30 évig alkalmazásban, volt háza, birtoka Bogláron s akkor hivatását már csak igen kényelmesen végezte. Tehát nagyon résen kellett lennem, hogy a munkálatok el ne késsenek, el ne maradjanak. De még szerencsém volt, hogy egyáltalán volt egy öreg gazdám, mert a fiatalabb embereket mind bevonultatták.

Még a háború kezdetén megfestettem fiamat, a kis Drina hátán ülve életnagyságban. Ez a kép birtokomban van, somogytúri műtermemben; azonban teljesen megrongálva, mert a második világháború végén ezt a nagy képet kivágták és szalmazsáknak használták. Összehajtották és ösz- szevarrták és a ló fejét átvágták, itt tömték meg szalmával s így feküdtek rajta egy éven át. Aki elrabolta, észrevétlenül visszahozta hajnalban, műtermem elé tette azon hiszemben, hogy én nem tudom meg, hogy ki volt a tettes.

Amikor kis időm volt, festettem a háború alatt is. A háborús „konjunktúrában” látszólag a gazdaság jövedelmezett, de hát később alaposan rájöttünk arra, hogy ez mennyire látszólagos volt, s hogy az anyaghiány síd. következtében mennyire elhanyagolódott a gazdaság állapota. Vettem egy két géprendszerű traktort szántásra, a bevonultatott lovak helyettesítésére. Egyiken egy gépész, másikon fiam dolgozott, aki akkor már* 14—15 éves volt. Korán beletanult a munkába és a gépek kezelésébe. Kora hajnaltól késő estig működött, nagy passzióval a szántási munkák elvégzésénél. Ugyancsak a háború alatt felszereltem egy kis hengermalmot, hogy a lakosságnak ne kelljen oly messzire szállítani gabonáját meg- őrlésre. Az általam létesített halastavakkal és szőlővel a gazdaság most már igazán intenzívnek volt mondható. Fiam is nagy kedvvel dolgozott a halastavak munkáiban résztvett annyira, hogy később, mikor Bécsben a Hochschule für Bodenkultur-t végezte, doktori disszertációját is ebből a tárgyból választotta a hydrobiológiai tanszéken. Ezt oly jónak minősítette professzora, hogy egy berlini szaklapban meg is jelentette. Szőlőm is hírnévre tett szert, mert jó fekvésénél fogva és a szőlőfajták helyes megvá- logatásával kitűnő bor termett. Sok kiállításon díjakat nyert. Különösen híressé vált az 1929. évben szüretelt olaszrizling, mely igen magas cukorfoktartalmú volt s emiatt nem indult csak akkor erjedésnek, amikor a budafoki pincészettől megfelelő erjesztőt kaptam s alkalmaztam. Oly meglepetést keltett a budafoki szakiskolában a felküldött mustminta, hogy leküldték annak megvizsgálására egy szakembert, aki megfelelő kezeléssel szinte a tokajival egyenlő értékű borrá kezelte ki. Néhány év múlva 500 palackot félretettem ebből, hogy majd öreg koromra élvezhessem. Mikor aztán 1944-ben Budapesten, a Gellért fürdő óvóhelyén legyengülve, 20 kilót leadva hazatértem Somogytúrra, annyira kívántam volna ezt a szinte gyógyitalt, de ennek is, mind sok egyébnek csak hült helyét találtam.

Ilyen kettős, művészi és gazdai munkálkodással azonban kezdtem kimerülni és ezért elhatároztam 1917-ben, hogy a gazdaság nagyobb részét, mely a lakóháztól távol volt, bérbeadóm és csak a lakásom közelében lévő kisebbik részt, a halastavakkal és szőlővel tartom saját kezelésben. A bérbeadás azonban nem sikerült. A bérlő szerződés ellenére már belépésekor eladta az igásállatok nagyobb részét, s így nem is volt már mód114