Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

jezést ne adjon, amelyek szomszédja érzelmeit sérthetik. Nagyon fellángolt ez akkor, amikor pl. Combes miniszterelnök alatt következetesen keresztülvitték az állam és az egyház különválasztását és a jezsuitákat az országból, az apácákat az iskolákból száműzték. Nagy utcai forrongásokra emlékszem ezen időkből. Anatole France-t népszerűtlenné tette hazájában, hogy több művében, mint az Ile des Pingouins-ben kikelt a sovinizmus és a klerikalizmus ellen. Több se kellett, minthogy az első világháború alatt még a béke mellett is síkraszálljon. Ekkor már könyvei árusítását is betiltották. E feletti elkeseredésében védekezni kezdett és azzal mentegette magát, hogy őt Ernest Renan, aki nagy tisztelője volt Goethének és a német műveltségnek, félrevezette, de most a világháború alatt tudatára ébredt a német faj brutalitásának és most már a németek ellen harcol, azon faj ellen, amely Európa veszedelme, háborúinak oka.

Mielőtt 1912 nyarán Párisi elhagytuk, megállapodtam a Georges Petit Galéria tulajdonosával, hogy az 1913-ban kiállítást rendeznek munkáimból, helyiségeikben. Ez a helyiség olyan keresett volt, hogy már a következő évben alig tudtam helyet kapni. Szerettem volna tavasszal, amikor világosabb van, rendezni, de csak január 17-től 31-ig tartó 14 napot tudták biztosítani. A nagyterem melletti három kisebb termet foglaltam le.

Komolyan tervezgettük már akkor feleségemmel, hogy hazaköltözünk Magyarországra. Első évben volt távol tőlünk egyetlen gyermekünk, ami nehezünkre esett és nem akartuk volna továbbra nevelését idegenekre bízni. Ez volt fő oka hazatérési tervünknek, de befolyásolta az is, hogy a gazdaság' itthon nem volt kellő felügyelet alatt,

1912 nyarán festettem meg a „Kintornás a faluban” című képemet. A kintornást körülálló gyermekekről sok pasztell tanulmányt készítettem. Több cigányképet is festettem. Az 1912 eseményeihez tartozik, hogy ebben az évben kapta meg atyám a magyar nemességet, aminek akkor még volt társadalmi jelentősége.

Mikor 1912 őszén Párisba visszatértünk, hozzá kellett mindjárt fognom a kollektív kiállításomba sorolandó képeim rendbehozatalához és be- keretezéséhez. A Georges Petit Galériával meg kellett állapodnom a katalógus formájára nézve és kiválasztottunk egy cigányképet (ma az egyik budapesti múzeum tulajdonában), amelyet a külső borítékra reprodukáltak. A katalógus számára igen szép ismertetést írt munkálkodásomról Léopold Honoré műkritikus. A megnyitásra eljöttek az összes jóbarátok és közelebbi ismerősök. Különben is mindig nagyon látogatott volt ez a Páris szívében fekvő kiállítási helyiség. Eljött nagykövetünk, Szécsen Miklós is, dacára az akkori háborús hangulatnak, amit Bosznia annektálá- sa keltett. A megnyitás napján történt, éppen Poincaré újabb megválasztása a francia köztársaság elnökévé, ami a politikai szereplőket érthetően nagyon lekötötte. A kiállítás első vasárnapján a déli órákban megjelent Georges Leygues volt közoktatásügyi miniszter, aki a gyakran változó minisztériumokban mindig élén állt egyik tárcának. A világháború alatt tengerészeti miniszter volt. Ismert műgyűjtő. A hírlapok reprodukciója után mindjárt felismertem. Kevés látogató volt éppen a helyiségben, a kiállítást felügyelő hivatalnok is ebédelni ment. Asztalánál ültem és levelet

108