Kárpáti László: A barcsi ősborókás madárvilága - Somogyi Almanach 30. (Kaposvár, 1979)
A madárvilág ökofaunisztikai áttekintése
Mocsilla tó körüli idős kocsányostölgyek odvaiban és időnként ma is megjelenik. Család: Upupidae — Bankafélék 51. Upupa epops L. — Banka Habitat: Junipero-Betuletum, Festuco-Corynephoretum juniperetosum, kultúrnövény és természeteshez közelálló szárazföldi ökoszisztémák Ez a madár a darányi borókás legelők jellegzetes madara. A Kabur- gya és a Kasza tó közötti legelő két búbos banka pár élőhelye. Az egyik fészkét is megtaláltam 1974. jún. 3-án egy csokros égersarj talajközeli odvábán. Ebben a fészekben 5 tollas fióka volt. Fészkel még a parkerdei részen és a Széles tó borókásaiban. Állományát 6—-8 párra tartöm. Legkorábban 1974. márc. 24-én hallottam a hangját a Nagyberek borókásának leégett részén, legkésőbb ugyanezen év aug. 26-án láttam ugyanitt 2 ad. és 4 juv. pld.-t. Rend: Piciformes — Harkályalkatúak Család: Picidae — Harkályfélék 52. Jynx torquilla L. — Nyaktekercs Habitat: Kultúr cseres tölgyes faállománytípus, Junipero-Betuletum, Festuco corynephoretum- J uniperetosum A területen lévő néhány cseres kocsányostölgyesben költ. Táplálkozás közben sokszor megfigyeltem nyíres borókásokban, amint a földön ugrálva rovarászott. Legkorábbi megfigyelési adat: 1975. márc. 25. 1 pld. a Gönitz völgyben. 53. Picus viridis L. — Zöld küllő Habitat: Cariceto elongatae-Alnetum, Junipero-Betuletum, Festuco cory- nephoretum-Juniperetosum Főleg nászidőszakban elég gyakran kerül szem elé. Odúját megtaláltam a Nagyberek égerláp erdejében. Megfigyeltem, amint a borókásokban ugyanúgy táplálkozik, mint a nyaktekercs. A hímek hívóhangja alapján, a körzet állományát 3-4 párra becsültem. 54. Picus canus Gm. — Szürke küllő Habitat: Kultúr cseres tölgyes faállománytípus 1974. ápr. 2-án láttam 1 pld.-t a Gönitz völgyben, egy idős cseres tölgyesben. 55. Dryocopus martius (L.) — Fekete harkály Habitat: Cariceto elongatae-Alnetum, kultúr cseres kocsányostölgyes faállománytípus „Somogytarnóca erdeiben a fekete harkály nem nagyon ritka, együtt él a gyakori kék galambbal.” — írja e fajról SZÉCHENYI 1942-ben. VASVÁRI (1937) a következő megállapítást teszi: „. . . Inkább északi és hegyi elem a fekete harkály, amely Dél-Somogy sík vidékein is több helyen él. Érdekes bizonysága a fauna-keveredésnek, hogy pl. Somogyvisonta vidékén homokos, borókás, nyíres, égeres területen együtt találtam a kígyász ölyv- vel.” Ez az eredetileg hegyvidékinek tartott madár az itteni harkályok közül a legföltűnőbb, s így gyakran találkozhatunk vele. Minden alaklommal 27
