Kárpáti László: A barcsi ősborókás madárvilága - Somogyi Almanach 30. (Kaposvár, 1979)
A madárvilág ökofaunisztikai áttekintése
Nem lehetetlen, hogy a történelmi időkben költött itt ez a faj, a itta már lecsapolt mocsarakban. A századfordulótól egész Európában rendkívül ritka. Tradicionális védelme eredményeként állománya újabban megnövekedett. Az utóbbi években ott is megjelenik, ahol „eddig ismeretlen” volt. 1977. okt. 25-én 9 pld. láttunk Tráser Györgygyel az 1—2-es halastavak fölött. 7. Nycticorax nycticorax (L.) — Bakcsó Habitat: Salicetum cinereae, Caricetum elatae, kultúr vízi ökoszisztéma Táplálkozás céljából keresi fel a körzet láptavait. Főként a Nagyberekben és a halastavaikon figyeltem meg, hajnali és esti órákban. Általában 8—10 fős csapatokban érkezett zsákmányszerzésre. Nyaranként juvenilis példányokkal vegyes csoportjai a halastavak melletti fákon éjszakáznak. Bakcsó telep Istvándi község határában van, a tájvédelmi körzettől 3 km-re, a pécsi vasútvonal mentén, egy Tence nevű rekettyésben. A re- kettyés területe kb. 2 ha. Ny-ról és D-ről L-alakban akácerdő fogja közre. A fészektelep a rekettyés DK-i sarkán található. 1975. máj. 16-án 34 lakott fészket számláltam meg itt. A fészkek rekettye fűz (Salix cinerea L.) bokrokra épültek, 3—3,5 m magasan, közvetlenül a lombozat alatt. Fészkenként 2—3 tollasodó fiókát találtam. Az egész kolóniában naphosszat csend volt, csak este felé élénkültek meg a madarak. Ekkor 63 bakcsó és 2 üstökös fém hagyta el a rekettyést. Bár az utóbbi faj fészkét nem találtam meg minden valószínűség szerint költ a Tencében. A zsákmányszerzésre induló madarak nagy része a középrigóci halastavak és a darányi Nagyberek felé húzott. A fészkek alá hullott táplálék többnyire kecskebéka (Rana esculenta L.) maradvány volt, mely békafaj hatalmas tömegben él a halastavakon és a Nagyberekben. A bakcsó kolónia korát pontosan meghatározni nem tudtam. A környékbeliek szerint legalább egy emberöltő óta fészkelnek itt ezek a madarak. A közeli Kastélyosdombó határából származik egy 1895. ápr. 7-i le- lövési adat, mely biztos támpontot nyújt a faj régebbi előfordulására. Sajnos 1974 őszén lecsapolták a Tencét. A rekettyés és az értékes lágyszárú növényzet — pl. Sphagnum sp., Hottonia Falustris L. — pusztulásnak indult, bár a következő évi csapadékos nyár egyelőre megmentette a kiszáradástól. Ajánlatos lenne ezt a területet a tájvédelmi körzethez csatolni a körülötte lévő akácossal — mint védőállománnyal — együtt, hiszen a körzetben egyetlen gémkolónia sincs, bár avifaunájában a bakcsó elég gyakori. A védelem fejlődésével ez az élőhely lehetőséget nyújtana a ritka üstökös gém és kis kócsag megtelepedésére is. Legkorábban 1974. ápr. 3-án láttam 3 pld.-t a Nagyberek fölött, legkésőbben ugyanezen év okt. 28-án figyeltem meg 4 pld.-t a 9-es sz. halastónál. 8. Ixobrychus minutus (L.) — Pocgém Habitat: Scirpo-Phragmitetum Helyi költését nem tapasztaltam. 1974. okt. 6-án az 1. sz. halastó nádasának szélén láttam 2 pld.-t A halastavak természetvédelmi kezelésbevételével megtelepedése várható. 16
