Kárpáti László: A barcsi ősborókás madárvilága - Somogyi Almanach 30. (Kaposvár, 1979)

A tájvédelmi körzet növényvilága

gy óiból kisajtolt nedvet — de ma már elvadult és terhes gyom homokos vidékeinken. Ahol megbolygatják a talajt — utak mentén, erdősítések talaj előkészítésekor — hamarosan megjelenik. Először 2—3 m magas intenzíven terjeszkedő bozótot alkot, később már szálanként, a környező területeken is fellelhető, mert lédús gyümölcsét nagy mennyiségben fogyasztják a poszáta és rigófélék, s magját ürülékükkel messze elhordják. Terjeszkedése veszélyezteti a borókások ősi gyepvegetációját.

Áttekintvén a tájvédelmi körzet növényvilágáról mondottakat kitűnik, hogy a szélsőséges ökológiai adottságú fitocönózisok szomszédsága, a homokpusztai, lápi, természetes és kultúrerdei biotópok egymással aránylag kis területen való váltakozása, egy olyan speciális fauna — s így a madárvilág — létét biztosítják, amelynek fő jellegzetessége a fajgazdagság, s az eltérő — sokszor ellentétes — környezeti igényű fajok közelsége.

13