Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
VIII. Az irtás lehetőségeinek alakulása
S hogy az irtásföldnek a fentihez hasonló hosszú időre biztosított szabadsága korántsem lehetett egyszeri eset, mely különleges ok miatt kivételnek számított, hanem e korban többször is alkalmazott gyakorlat, mely nyilván kedvezően befolyásolta az uradalom által is szorgalmazott irtásokat, azt egy másik szerződés is mutatja, melyet ugyancsak Balaton- magyaródon adtak ki ugyanez év december 3-án.5 E szerződés viszont negyven esztendei szabadságot biztosított „M. Ur ő Nagysága Magyaródi Jobbágyának, Hajdú Mihálynak”, akinek, mint a szerződés szövege mondja „attam fel erős darab erdőt két hellyen valókat, mely fog állani, ha ki irtya, nyolcz hód földekbül, ollyakbul, mint az Magyaradi földek számlál- tatnak, mellyeket irul fira bírhasson és irthasson; Tekintvén benne erős munkáját és fáratságát — olvashatjuk a hosszú szabadságnak a szokványostól alig eltérő indoklását — attam fel negyven esztendeig és mind anyi esztendőkig — állapítja meg félreérthetetlenül a szerződés — Senkinek Censust rólla adni nem tartozik; az el telvén, az Uraságnak járandó igasságot más igasságokkal tartozik megadni.” Az irtásföldek különleges jogi helyzetét, melyben a paraszti öröklésnek e korban még nagyobb ereje volt, mint a földesúri alkalmazott elvételi szándékának, jól megvilágítja az az eset, melyben végül is az uradalmi tiszttartó saját alkalmazottja ellen, a paraszti örökös javára döntött egy irtásföld kapcsán. A későbbi évtizedekben elképzelhetetlen hasonló döntés iratait, minthogy az eset kissé bonyolult, érdemes bővebben is megismernünk. Az 1710. jan. 10-én keltezett irat, melyet Szentgyörgyváron Vizkelety Pál tiszttartó állított ki, a következőket mondja:6 „Mivel hogy Bon András, ki is meg halván itt Sz: György várat maradót bizonyos kis rétecskéje ugyan it az Sz:Györgyvári határban, hagyván azon kis rétecskéjét, felyül emlitett Bon András holta után, öregbik leányának, Bon Katának; medio tempore az is meghalván s az Ura is, úgy mint Varga István Sz: György várat lakozó, innét el menvén lakni. Azonban azon fellyebb emlittett kis rétecskét Dómján András, akkorbéli Sz :Györgyvári Tisztartó (nem tekintvén azt, hogy még azon Bon Andás- nak töb gyermeke is lévén, úgy mint Bon Panna, Sz: György várat lakozó Német Mihálynak házastársa) non obstante eo, még is magának Dómján András azon kis rétecskét, mely is Bon Pannát illette volna, el foglalván és vendicalván egynéhány esztendőtül fogvást hatalmasul birta, melynek okáért, mivel nem Dómján Andrást hanem Bon Pannát illette, azért a Dato Praesentium azon Bon Pannának és az Urának Német Mihálynak kezekhez assignáltatik és kezekhez adatik azon kis rétecske: élhessék, nonálhassák mind az által az Uraság jussát meg Adván rolla.” Ezt az uradalmi assecuratiot aztán húsz évvel később, 1730. okt. 2-i dátummal, az akkori uradalmi tiszttartó, Alföldi János is megerősítette a következő formában: „Minthogy Bon Andrásnak édes Gyermeke Bon Panna édes Atyának Successora, ezen T. N. Vitézlő néhai Vizkeleti Pál Uram Ö Kigyelme neki adatott Levele által előttem meg bizonyította, hogy itt Sz.Györgyvári határban lévő kis malom fölött Lévő réttye őtet, Bon Pannát illeti, nem egyebet mást, azért Föllebb Titulált néhaj Vizkeleti Pál Uram Ö Kegyelme 88
