Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
VII. Pásztorok a szigeten
( A füstölőszerek, melyektől az állat megvadult, a legkülönösebb módon és anyagokból készültek.6 A balatonmagyaródi Novák György szerint az egyik hatásos szer a következő: „taplót, ami a fán terem és száraz marhaszart, egy pohárba teszek és rá farkasszőrt, medveszőrt és szamár béká- ját.Ezt egy bokor alá szokták meggyújtani, hogy ne lásson. A tapló táplálja meg a marhaszar. Még teszek rá egy bokor füvet is. A marha elszalad tőle, de a pásztor nem lát semmit.” Vagy egy másik: „Ha Szent György nap előtti héten fog valaki puc- kot, füstre teszi ujhold pénteken, aztán azt katulába és ezt az állás közepén elássa a katulában, az állat nem marad meg nyugodtan... Kotorja, túrja a földet.” De leghatásosabbnak a következőt tartotta: „ha hét éves halott ruhájának anyagából pohárba tettek és azzal füstölték, akkor a marhák elmentek örökre, úgy hogy szekérrel kellett azokat visszahordani.” Nem csupán a marhákat, hanem a disznókat is szét lehetett szalasz- tani. Erre Vörsön mondtak el egy esetet: „Varga János öregapja volt Varga Jakab. Ö volt a falusi kanász. Egyszer emelést kér-t, de nem adták meg neki, elküldték, Alighogy kihajtott az új kanász, a disznók szétszaladtak, ahány disznó, annyi felé. Hiába próbálták összeszedni, nem sikerült. Mentek Jakab kanászhoz: az Isten áldja meg, szedje össze ezeket a disznókat! Majd összeszedi az, aki kihajtotta és aki a kanászt fölfogadta. Végre megígérték az emélést és kiment. Hármat füttyentett és a sok disznó mind ott volt körülötte karikába.” A lovak elijesztésének is egyszerűbb módját ismerték: „ha a rúd végét megkenték farkasbőrrel, a ló megérezte és nem lehetett odavezetni”. (Zalavár, Nagy István, 70 éves, Zsiga János 73 éves.) A lovakat különösen ünnepélyes alkalmakkor, pl. lakodalomkor szokták megkötni: „egyszer is a lovakat megkötötték lakodalomkor — mesélték Zalaváron (Nagy István, Zsiga János) — de az egyik ember, talán a prímás, többet tudott, mint aki megkötötte és mondta: ereszd el! Mert aki megkötötte, bent ült, de az nem szólt semmit. Másodszor, majd harmadszor is mondta. Erre egyet durrantott az ostorral, a benti embernek kifolyt a szeme és a lóval elindultak.” A cucormányos ember zsebkendőjét is állattá, esetleg nyúllá tudta átváltoztatni: „a Pacsai hegyen szőllőt őriztem — mesélte ugyancsak Zsiga János — odajött egy pacsai ember, mondja: nézz ki, nem jön-e a nyúl? A rend között ült egy. Fogta a puskáját, lelőtte. Megfejtette, én meg hazaszaladtam, mert mielőtt kiküldött, az ment ki és láttam, hogy piros zsebkendője kilógott a zsebéből, és azt leeresztette. Abból lett a nyúl.” 83
