Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
VII. Pásztorok a szigeten
tételét,5 amely szerint 1812-ben az uradalom a „Túri Javósnak Birkák orvoslásáért 2 frt”-ot fizetett ki. Valószínű, hogy az efféle javósok gyógyítási munkájáért adott fizetség csak ritkán kerülhetett be uradalmi számadásokba. A pásztorok különleges tudásának másik része már kevésbé racionális vagy gyakorlati alapokon nyugodott. Ügy mondták, hogy egyes pásztoroknak „tudománya”, „hatalma” volt, amivel sikerült nekik rendkívüli dolgokat véghezvinni, így pl. hogy az állatoknál maradjunk, a nyájat együtt tartani, vagy széjjelzavarni, de még gyógyítani is. Az afféle rendkívüli tudománnyal felruházott személyeket a Kis-Balaton körüli falvakban „tudósok”-nak, vagy „cucormányosok”-nak is nevezték. Róluk maradt fenn a legtöbb történet, melyeket a falubeliek jól ismertek és ismételten elmondtak. Ezekből a gyógyítással, állatmegkötéssel vagy nyájszétker- getéssel kapcsolatos babonás történetekből és varázsló eljárásokból mutatunk be a következőkben néhányat, ahogy azt adatközlőink elmondták. A kanásznak főképpen a disznót a férgesedéstől kellett óvni, amikor a sérülést „beköpte a légy” és a légylárvák a sebben elszaporodtak. A tudós kanász ezt is gyógyította. „Hegedűs apja olyan volt, — említették az egyik vörsi pásztorról — hogy ha az állat megférgesedett, a bogár beköpte, csak szóltak neki: bátyám a bogár megpökte! Na, jól van, menj csak haza, harmadnapra nem lesz férges.” Ma is bizonyítják, hogy így történt. Egy másik vörsi kanász unokája pedig a búgásra való ösztökélést mondta el: „Tudott valamit öregapám. Egyszer nem búgtak a disznók, nem álltak meg a kannak. Az aztán hozott valahonnan kenderfonalat, az egyik végét hozzákötötte a kerítéshez, a másikat fogta. Háromszor át köllött hajtani a disznókat, meg vissza. Mindjárt búgtak.” A gulyások, csordások között akadt olyan, aki a rúgós tehenet megfékezte. „Egyszer rúgott a tehén — mesélte az egyik zalavári ember — apámnak is volt tudománya. Mondta, hogy majd megszelídül. Este, mikor hazaértem, egy káposztás kő volt a jászolban, és arra tette a szénát. Nem rúgott a tehén többet. Meg volt rontva.” Ha a tehén nem adott tejet és azt hitték, hogy valaki megrontotta, akkor leginkább a berki madárnak, a fügecinkének (más néven nádcinkének vagy berki cinkének) a fészkéből, az ún. fügefeszekből, amelyet a madár a vízparti fák ágaira épített tavasszal, téptek ki pár szálat és azzal füstölték körül a tehén tőgyét. A fügefészket különben, ha a madarak kirepültek, le kellett a fáról szedni és otthon kellett őrizni, mert a madár különben szétbontotta. Volt pásztor, aki a mocsáron való láthatatlan átkelésről tudott történetet. „Serpenyő gulyás őrizte a Simon szigeten a marhákat — hallhattuk pl. Vörsön — gyerekkoromban, amikor apám bement az ökreiért, azt mondja: komám, csak hajtsa, ameddig tudja, aztán én elvezetem! így is lett. A cölöpösnél aztán eltűntek, de aztán látja ám, hogy úsznak a sziget felé. Tudománya volt a gulásnak.” De volt a pásztoroknak olyan tudománya is, amivel a falkát összetartották vagy szétzavarták, sőt messziről is igazgatták. 81
