Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

VI. Legeltetés, takarmányozás

megoldást is felcsillantva: „Kukoriczák, hajdinák igen szépek nálunk, ezekből jó termést lehet várni.”

A fenti jelentésnek egy további részében már arról is szó esett, hogy makik hiányában „hidasokon”,17 azaz fából készült disznóólakban folyt a hizlalás, részben kukoricával. A „Gyékényesi, Bolhói, Marcali, Somogy- vári és Marosi Hidasokra — mint olvashatjuk N° 840: s. v. Sörtvések bé állíttattak, a két első Hidason romlott gabonával, a 3m utolsón pedig Ku- koriczával hizlaltatnak.” A gyékényesi, bolhói gabona-etetésnek talán az is oka lehetett, hogy e két helység esett legközelebb a sertés-hajtó úthoz, ahol az áthajtott állatok a kukorica készleteket ezidőre már felélhették.

Az átvonuló sertéskondák etetésére meginduló és nagymértékben kibontakozó kukoricatermesztés viszont hamarosan túllépte azt a mértéket, mellyel eredeti célját, a rác sertések etetését teljesítette volna. A Széchenyi uradalom hamarosan az útvonaltól távolabb eső helységekben is termeszteni kezdte a fontos, új takarmánynövényt és hasznosítására sertéseket is állított be hizlalni. Gróf Széchenyi Ferenc 1805-ös Somogy megyei visitatiója nyomán küldött „rendelései”-ben olvashatjuk pl. a segesdi kulkoricatermelésre támaszkodó sertéshizlalás megvalósítását:18 „Nem tse- kély haszna lévén az Uraságnak — mondja a „rendelés” szövege — a s. v. sertés tartásból és hizlalásból; a’ mire — emeli ki — Segedi határban ku- koritza bőven termeltetik...” Ezzel kapcsolatban az uradalmi vezetés a következőképpen rendelkezett: „ezen haszonnak utóbbi fenn tartására helyben hagyatik Hochlajtnernek projektuma, hogy a Sertvések Segesden rész szerént szaporíttassanak, rész szerént pedig bőv Gabona és Kukoricza termés lévén jó korán Slavoniában sertvések vetessenek és itten hizlal- tassanak”.

Erre az időre viszont Somogy megye északi felében is építtetett gó- rékat az uradalom, biztos jeléül annak, hogy már ott is jelentős mértékűvé vált ennek az értékes takarmánynövénynek a termesztése. 1791-ben pl. Marcaliban építtettek „kukoritza Górék jó matériábul”, melyek építtetéséhez — hogy csak a méreteket érzékeltessük — felhasználtak pl. 68 950 drb. téglát és 3045 lécet, és az építkezés összes költsége 1683 frt 51 x-ra rúgott.19

1793-ból ránk maradt adatok pedig arról tanúskodnak,20 hogy a kukorica górék mellett hizlaló is épül, hiszen a két „Fészer”, melynek költségeit is elszámolják, „az Kukoritza Górék és Hizlaló Udvarában építtetett”. Ugyanakkor talán az sem érdektelen, hogy az 1795-ös elszámolás adatai szerint a „Martzali öreg erdőn a s. v. Sertvélesek óllá meg na- gyobbéttatott”, amiből az gyanítható, hogy a makkon való hizlalásnak is, ahol lehetett, megmaradt a jelentősége.

A kulkoricatermesztés e vidéki gyors növekedésének, az említett kedvező piaci értékesítése kívül oka lehetett az is, hogy a termesztés feltételeiben is változás következett be. Ez időtől fogva ugyanis nem lehetett adatot találni e viszonylag munkaigényes növény robotos munkával való művelésére és hihető, hogy itt gyorsan meghonosodott a kapásművelésnél azóta is alkalmazott részes-művelés. S talán nem véletlen az sem, hogy éppen e vidéken a Kis-Balatontól délkeletre húzódó homokos sávon alakult ki a kukoricatermesztésnek sok olyan eszköze és metódusa, mely a paraszti viszonyok között segíteni, gyorsítani kívánta a kukorica viszonylag

63