Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
VI. Legeltetés, takarmányozás
hajdú volt pallér ’s igy a sok munkásra vigyázni nem győztek.” Hihetőleg e sok munkás robotosokból állt össze, kiknek lélektelen munkája alkalmatlanak bizonyult a nagyobb figyelmet kívánó kukoricakapálásra is. Ezért is vált szükségessé az egyszer megtett látszat-munka újra megtétele. „Vallya azt is — olvashatjuk a vallomás további részében —, hogy a’ mi hibássan kapáltatott, újra ismét megkapálták...” Persze ezt az ismétlést sorozatban nehezen lehetett volna elvégezni, és ehelyett egyszerűbbnek mutatkozott a munkást is érdekeltté tevő termelési formák alkalmazása. S hogy ez meg is történhetett, azt éppen az e vidéken kibontakozó nagyarányú kukoricatermesztés is igazolni látszik. 3. Léces górék az uradalomban S hogy a kukoricatermesztés elsősorban az áthajtott sertéskondák igényeinek kielégítése érdekében lendült fel, s e célból épültek a kukoricatároló górék, arra közvetlen utalást is találhatunk Széchenyi Ferenc „Rendelései” között, melyet 1805-ben Visontáról szólva tett:9 „Mivel a kereskedők — olvashatjuk — az eladó sörtvéseiket Visontán keresztül hajtani szokták az Uraság, mint Majorság, mint dézma kukoritzáját jobb áron, mint másutt, el adhatná helyben.” Éppen ezért elrendelte az uraság: „... építtessék egy nevezetes Kukoritza Góré, melynek a helye ugyan a mostani kortsmának kertye felé választatott.. .” nyilván jól megfontolva, hogy a disznóhaj tők éppen abban az irányban szoktak elhaladni. De ugyanez évben még a valamivel messzebb fekvő Komlósdon is kukorica- góré építését tervezik. A fenti „Rendelésekének Komlósdra vonatkozó részében ugyanis a következő olvasható:10 „Komiósdi Vendégfogadónál le folyó viz mellett egy jó kukoricza Górét Bartsról Kanisára hajtó Sertvé- sek számára építeni hasznos volna és egy Sertvés állást mellyben Sertvést hizlalni is lehetne.” Ezt követően, mintegy az uradalom lehetőségeinek számba vétele után olvasható a felelet: „fel állván egyszer az ujj Ispánság, az szükségesebb építések meg szűnvén, építtessék ezen Kukoricza Góré és Sertés állás”. Ez a tervbe vett építkezés viszont mintegy kiterjesztése, bővítése volt annak, ami az útvonal más olyan helyén, ahol az uradalmi szervezet hatékonyabban működött, már korábban megvalósult. Az első olyan nagyméretű ún. léces górék, amelyek hatalmas tömegű kukorica tárolását tették lehetővé, adataink szerint 1787 és 1791 között épültek Csokonán és Tarnócán. Ezt megelőzően még nem is góréról, hanem kukorica-kasról esett szó, ha kukoricatároló került szóba, s ez a terminológiai különbség nyilván minőségi, méretbeli különbségre is utal. Az 1772. márc. 27-én Lá- bodon készített uradalmi épületekről készített conscriptioban pl. még a következő olvasható:11 „44°: Egy újonnan Suppal fedett Kukoritza Kas, kiben 2000 Köböl Kukoricza megférhet . . .” Ezt a kétségkívül nem kis méretű kukoricatárolót aztán messze felülmúlták azok, melyeket az említett években Csokonán és Tarnócán építettek. A méretek, költségek és a sokféle munkák érzékeltetésére talán hasznos lesz ennek az uradalmi viszonylatban is nagyméretű kukoricatárolónak építési adatait is közölnünk, an60
