Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

III. Halászat

szont, mi ránk maradt, 1763-ból kelteződött. Valószínűleg %z maradt változatlanul érvényben hiszen 1777. június 25-i keltezéssel is maradt fenn egy változata, de 1836. december 14-i dátummal is ismerjük egy másolatát. A szerződést, mely nemcsak a halászok társadalmi helyzetének meghatározása miatt figyelemreméltó, hanem a halászok különleges feladatainak rögzítése miatt is. érdemes teljes egészében közölni:8

..Anno 1763 die la Januarii Méltóságos Hidvégi Uraság ugyan Hídvégi Halászainak és rész szerint Rákászainak közönségessen Horváth Jósef Halász Gazdának, Ifjú Horváth Jósefnek, Kotsis Jósinak, Rácz Gyurinak, Horváth Imrének és Horváth Andrásnak személyek szerént esztendőnkint a M. Uraság részéről Comventioképen resolváltatott egy öreg és dolmány szűr, egy pár halász Csisma, nadrág, egy söveg vagy az helyett egy kalap, ezeken kívül minden egy mázsa haltul, mellyet az Uraság számára fognak. közönségessen 25 d, melyért ők is télen nyáron híven, jámborul, józa- nan magökat viselvén, minden szorgalatosságal azon tartoznak iparkodni. hogy minél több halat és rákot az Uraság számára öszve szerezhessenek, és azt az említett hűtős halász gazdag időnkint minél jobb áron lehet, el adják, s az árát igazán az Uraság Tisztének bé fizessék, minden fogyatkozás nélkül; ellenkezőt tapasztalván az Uraságnak akár mely Tisztye nem fsak a szolgálatiul meg fosztya, sőtt érdeme szerint meg is büntethesse; az halászathoz és rákászathoz kivántatott szerszámokat a’midőn kívántatik, kötelessek lesznek az ő idejében meg szerezni, egyedül az téli öreg Hálót fog az Uraság költségén szereztetni, de az is kezek alá adatván, olly gondviseléssel tartoznak reá lenni, hogyha időnek előtte gondatlansága miatt el romlanék, magok költségén tartoznak mást helyette csináltatni, ugyan azért az Uraságnak minden üdőben hiv, jámbor és szorgalmatos szolgálatot tartoznak kötelességek szerint tenni. Actum Hidvég die et anno ut supra. Lendvai János Inspector m.p.”

S hogy mit is jelentett közelebbről e konvencionátusság, s miként történt a földesúri szolgáltatás, arról fogalmat alkothatunk az ..Egervári Tisztartónak Instructiojá”-ból, mely 1780. május 10-én kelteződött és amelynek 15. pontja éppen a halászok elszámoltatására vonatkozik.83 Ezt olvashatjuk ebben:

,.Hídvégi Halászokat és a Szentgyőrvári Rákászokat meg fogja es- küttetni a Tisztartó és azoknak gazdájokat úgy fogja instruálni, hogy a mennyi Species hal vagyon, annyi Rovássok legyen, és mihelest halászatbul haza jönnek, mingyárt meg mázsálván a fogott halat, Speciessé Szerénnt Rovásokra föl messék, szinte úgy azoknak Erogatioját is Rovásokra le metzvén minden héten az ott való Kasznárnak mint halrul és Rákrul, mint pedig annak árábul Számot adjanak, melly szerént minden holnapnak végével esendő Competentiájókat ki fogja adni.”

Bár a halászok földesúri felügyelet és részben földesúri gondoskodás alatt álltak s feladatuk körébe pusztán a halászat és a rákfogás tartozott — a már említett határfelügyeleten kívül —, mégis igyekeztek legalább valami csekély gazdaságot kialakítani. Erre a házhelyi föld és az irtások adtak módot. Az 1772-es „jobbágyfeleletekben” maguk a halászok mondták:9 „Szántó Földeink Irtásainkon kívül semmi nintsen.” A rétről és a legelőről is a következőket vallották: „Réteihk szárazon semmi nincs,

41