Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

II. Közlekedés a lápon

II. KÖZLEKEDÉS A LÁPON

A berek, ez a lápi növényekkel benőtt, mocsaras, süppedékes vidék a külső, idegen személyeknek nemcsak áthághatatlan bozótot jelentett, hanem egyúttal nagy veszélyt is, mit kerülni kellett. A tulajdonos földesurak is csak hasznavehetetlen területnek tekintették, amelyet még megközelíteni sem tudtak. Ez a szemlélet tükröződik annak a lecsapolási munkálatok előkészítésével megbízott személynek, Jankovics Xavérnak 1817. jan. 17-én Széchenyi Pálhoz küldött leveléből is, melyben éppen a láp megközelíthetetlensége miatt a munkálatok elhalasztásáról volt kénytelen a grófot értesíteni. Ebben — többek között — a helyszínen tevékenykedni kívánó „kamarás” a következőket írta:1 „... . Somogy és Zala vármegyék közt fekvő haszontalan Bereknek le csapoltatása és így haszonvehetővé leendő tétele” ügyében tervezet munkáját végre nem hajthatta, mivel az „ebbéli igyekezetnek végre hajtását a járhatatlan nevezett Berek föli olvadása és más akadályok — melyek nyilván az utóbbihoz kapcsolódtak — lehetetlené tették.”

S ha a lecsapolást előkészítő, s így nyilván e vidékről már előzőleg is némi tájékozottsággal rendelkező személynek, kit kötelességszerűen segítettek a környező falvak lakosai is, ennyire áthághatatlanná vált a felolvadt bozót, mennyire inkább veszélyt jelentett a teljesen idegenék számára! A külső személyek eltévedtek, s könnyen a mocsárba is vesztek.

1. A lakosság áramlása a Kis-Balaton partjai között

Amennyire ellenérzést és félelmet keltett a berek az idegenekben, legalább oly mértékben oltalmat, búvóhelyet, védelmet jelentett azoknak, akik ismerték a berket. S ezek voltak a berek körüli falvak lakói, akik nemcsak veszély esetén keresték azt fel, hanem éven át járták, ismerték, s a berek különféle növényeinek, állatainak hasznát is vették. Veszedelmes időkben pedig a berek a lakosoknak természetes búvóhelyül, menedékül szolgált. A berek körüli falvak lakói szinte napjainkig megőrizték annak a — gyakran már teljesen átváltozott, s elhomályosult — emlékét, hogy a berek a töröktől, ráctól őseiket gyakran megmentette. A török csapatoknak a mocsarak miatt keletkezett nehézségeiről egyébként még maga Szolimán is megemlékezett naplójában1 2, amikor e vidéken vezette csa19