Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XV. Terminológiai kérdések
Sarjúját. .. lekaszálni” tartoznak. Az egyik 1839-es ugyancsak Somogy megyei összeírásban Baté és Mosdós falvakkal kapcsolatban jegyezték fel,4 hogy „az előfű lekaszálására szükséges 1075 kaszás, a sarjú kaszállására pedig minden holdra három kaszás...” A sarjú itt is a fentiekhez hasonló jelentésben található. Veszprém megyéből való az az adat, amelyet az 1848. febr. 4-i, miskei kihallgatáson az egyik iszkázi tanú vallomásában rögzítettek,5 mely szerint a legelőből átalakított kaszálón a molnár „az első, vagyis aggfű kaszállását ő maga tette s a szénát háborgatás nélkül be is hordta . . .” 1851-ben a Somogy megyei mocsoládiákkal kötött a piarista rend képviselője szerződést a vadéi aratásra,6 melyben az is szerepelt, hogy a moosoládiak „elő fű kaszáláskor tartoznak az Uraságnak tizenhat napot kaszálással szolgálni”. Az előfű egyébként címszóként szerepel a Czuczor G.—Fogarasi J.-féle szótárban7 és az MTSz-ban;8 az előb'bben helymegjelölés nélkül, míg az utóbbiban „Balaton mellék” megjelöléssel. Megtalálható Nyíri Antal 1939-ben közreadott Zselicségi könyvében is ugyancsak kettős alakban.9 Az előfű címszó után közli a szerző a következő nyelvjárási szöveget is: „Ez az öregfi”, azaz öreg fű. Figyelemre méltó, hogy Nyíri Antal az előfű értelmezését a következőképpen adja meg „elő-fű, előfi, ,előszéna”’. Eszerint a fű és széna jelentése között észlelése szerint alig lehetett különbség. Ezt támasztja alá egyébként az utána közölt értelmező nyelvjárási szöveg is: „Amit legelőp kaszának: előfi, utánna van a sargyúszéna”. Itt is a fű és széna egymás párjaként tűnik fel. Felbukkan a fenti szerkezet az Ormánysági Szótárban is „előszéna” alakban,10 melynek értelmezése a következő: „a széna első termése ugyanabban az évben”. Itt nyilván arról van szó, hogy az elnevezés a rét első termésére vonatkozik, amely viszont a fű, miből a széna készül. A két szó tehát itt is csaknem egyenértékűnek tűnik. Mielőtt a fentiekből bővebb következtetést vonnánk, érdemes lesz egyéb, a fentivel megegyező szerkezetű kifejezések előfordulását is sorra venni. Ezek közé tartozik az öreg-fű is, melyről már Nyíri Antal fenti, zselicségi adata alapján is értesülhettünk, hogy az előfű párjaként fordul elő. Az eddig ismert, a Kis-Balatontól nyugatra eső területről való zalai és vasi adatokat11 a történeti anyagból jóval szélesebb körű előfordulással egészíthetjük ki. Sopron megyéből a XVII. század végétől kezdve sorozatban állnak rendelkezésünkre ide vonatkozó adatok. Nagycenken pl. 1683. febr. 14-én kötötte Varga János azt a zálogszerződést,12 mely szerint rétjét 3 forintért zálogba vetette „ily okkal — mint olvashatjuk —, hogy valameddig (a kölcsönző) pinze raita lészen bírja mind öreg füvit és sarjúját...” 1727. máj. 27-i keltezéssel pedig az a zálogszerződés maradt ránk ugyancsak Nagycenkről,13 mely szerint Bubucz István adta rétjét zálogba és amint írta e záloglevélben, „azon rétemnek pedig mind öreg fűit mind pedig Sarjúját usuálhassák eő kegyelmének” a zálogba vevők, amígcsak ki nem váltják. 1728. május 12-én a peresztegi Rosonics Miklósné Horváth Mihálynak adta zálogba rétjét,14 azzal a feltétellel, hogy „mind öreg füvét, mind Sarját Horváth Mihály kaszállya”. Néhány nappal később, május 15-én a nagycenki Horváth Gergely zálogolta el Markó Jánosnál rétjét, „ily okkal, hogy az öreg fűit kaszáltassa Markó János..1729. febr. 24182
